Egy ponttal kevesebb

Sikerült átvágni a gordiuszi csomót. Minap jött a hír, hogy Bódis Krisztina író vezetésével roma fiatalok fordítják majd le Amanda Gorman a haladó világot főhajtásra késztető, The Hill We Climb című versét, tudják, azt a szösszenetet, amit a fekete aktivista Joe Biden elnök eskütételén adott elő, meghatódott sírásra késztetve a BLM-mozgalom és egyéb aktivista csoportok tagjait. No és persze a rendkívül híres művészeket, és magát Barack Obamát. Hát még a 444-et! Idézzük: Gorman „napsárga kabátja is szimbolikus jelentést hordozott, az egyébként a Pantone intézet által 2021 egyik színének választott élénksárga ugyanis az életörömöt és a reményt testesíti meg”.

Sajnos magyarul idézni nem tudok az alkotásból, hiszen nem vagyok se fekete, se aktivista, így ehhez nincs jogom. (Bár a fordításra születtek gerillamegoldások…) Ha így tennék, nemhogy gondolatbűnt, hanem fordításbűnt követnék el.

Idézzük ugyanis a hírt a közelmúltból: a tavalyi Nemzetközi Booker-díj győztese, Marieke Lucas Rijnevelde nem bináris identitása miatt vett fel női keresztneve mellé egy férfit is, ám miután kiderült, ő fordítaná a korszakos művet hollandra, baloldali körök élesen tiltakoztak. No nem a zavaros nemi identitással akadt gondjuk, hanem amiatt háborogtak, hogy míg Gorman fekete, Rijneveld fehér. Ez szerintük a választás így felháborító, kiábrándító, érzéketlen. Hasonló történt Katalóniában is, ahol Gorman kiadója mondott vétót.

A kirekesztés elleni küzdelemből tehát, be kell látni, muszáj kirekeszteni azokat, akik erre nem méltóak. No nem azért, mert rossz fát tettek a tűzre, hanem

Haladunk.

Érthető ezek után, hogy Magyarországon sem volt könnyű kiválasztani a megfelelő fordítót, ki tudja, a roma fiatalok átmennek-e végül egyáltalán a woke-szűrőn. Mindenesetre a bejelentés kapcsán kiadott kommüniké biztató: az alkotás, jelen esetben a versfordítás olyan tevékenység, amely „erősíti az autonómia élményét, értéket teremt, egyúttal a kirekesztett társadalmi csoportok, valamint a különböző identitások emancipációját szolgálja”. Itt van tehát előttünk a felturbózott, áramvonalasított jakobinizmus, a művészet immár elsősorban az aktivizmus, a teljes társadalmi egyenlőségért való küzdelem eszköze, bizonyos társadalmi csoportok tagjainak kizárásával.

És akkor tegyünk ide egy másik hírt! A világot évről évre végigpásztázó emberjogi főhatalom, a Freedom House elnevezésű orákulum ismét leosztályozta az egyes országokat szabadságügyileg, és esetünkben arra jutott, hogy százból 69 pontot érünk, tehát továbbra is csak „részben szabad” ország vagyunk. Kétségtelen: negszokhattuk.

Pedig ez idő alatt Magyarországon végleg felszámolták a sajtószabadságot, bezárt a parlament, a pandémiát a kormány arra használta fel, hogy bebetonozza a hatalmát, elhallgattassa a kritikus hangokat, hadat üzenjen Brüsszelnek, ellopja a magyarok pénzét, megszüntesse a tudomány és a felsőoktatás szabadságát. És így tovább. Ez így együtt csak egy pontot „ér”? Kikérjük magunknak!

Egyébként nem sokkal maradtunk le Tunéziától. Az például szabad ország. Tényleg remek hely lehet, az Euronews tavaly szeptemberi cikke szerint az „év eleje óta legalább tízezren vágtak neki a százharminc kilométeres életveszélyes vízi útnak Szicíliába annak ellenére, hogy az érkezőkre a szinte biztos kitoloncolás vár”.

De előttünk van a sorban az a Namíbia is, ahol

Ott egyébként ugyanaz a párt van uralmon harminc éve, ami innen nézve ugyancsak borzasztó szabad ország képét rajzolja elénk, már úgy brüsszelileg.

Panama és Románia tizennégy, Mongólia tizenöt pontot vert ránk, Ciprus huszonötöt. Málta pedig nyilván azért számít sokkal szabadabb országnak, mint hazánk, mert ott a baloldali kormányhoz köthető üzletember öletett meg egy korrupciós ügyeket feltáró újságírót. Ezért Soroséknál ezek szerint akár még pluszpontot is lehet szerezni. Elgondolkodtató.

Persze mindegy is, dicsérjen meg téged a Freedom House, mondhatnánk erre gonosz, antidemokratikus malíciával.

Csak az fáj kicsit mégis, hogy épp aznap fokoznak le minket (megint), ha csak egy picit is, amikor a társadalmi haladás terén ilyen csodálatos hír érkezik, nevezetesen a totális szabadságot hirdető Gorman-költemény magyar lefordításának bejelentése!