Nem állítottam egyetlen nyilvános szereplésemben sem, hogy anyagilag deprivált helyzetben lennék

„Egyrészt igazad van: a kortárs kapitalizmus elviselhetetlen valóság, amiben morálisan vállalhatatlan helyzetek elviselésére vagyunk kötelezve. Az én döntésem-e, hogy az a gép amin most ezt az írást pötyögöm be neked, illetve az a gép, amelyen te szintén a saját posztodat megfogalmaztad, kizsákmányoló rabszolgamunka eredményeként áll a rendelkezésünkre, olyan emberek »munkájából« keletkezik (az idézőjel azért jár, mert a nyomorúságos megélhetést sem garantáló kényszertevékenységet munkának nem nevezném), szóval saját döntésem-e, hogy az így előállított termékeket használom-e, használjuk-e? Dönthetek-e másként? Elég nyilvánvaló, hogy nem: nincs olyan elektronikai termék, amit ne kizsákmányolással állítanának elő. Nincs. Erre felhívni a figyelmet fontos, az ezek használatából adódó morális felelősségről gondolkodni pedig – egyetértek – szintén fontos.

A legfontosabb ugyanakkor, hogy megváltoztassuk azt a társadalmi-gazdasági rendszert, ami ilyen viszonyokat állít elő. Ezt hívják kapitalizmusnak. Morálisan delegitimálni valakit azért, mert a kapitalista termelési viszonyokból fogyasztóként nem vonja ki magát, de kritizálja a rendszert, számomra ellentmondásnak tűnik. Ezen az alapon az igazságtalanságok egy nagyon szűk körét illethetnénk csak kritikával. Például: a belső-égésű motoros gépjárműhasználat káros a klímaváltozás szempontjából. A foszilis energiahordozók előállítása néhány évszázad múlva (ha még lesz emberiség) feltehetően ugyanolyan kártékony tevékenységként fog szerepelni az iskolai tankönyvekben, mint ma a rabszolgakereskedelem. Morálisan számonkérhető-e az a gépkocsi használó, aki dízelt vagy benzint éget el a közlekedésével? Igen, számonkérhető. De érdemes-e az ő vállára helyezni egy globális strukturális probléma következményeit, ahelyett hogy a rendszert, mint tünetegyüttest kritizálnánk? Szerintem nem érdemes. Attól, mert valaki gépjárművet használ, még lehet ökológiailag tudatos és lehet kritikusa a klímaválságnak: és ha közben a saját fogyasztását is képes önkritikusan kezelni, és korlátozni, az szerencsés - de fontosabb, hogy például részt vegyen olyan politikai kezdeményezésekben és mozgalmakban, amelyek a foszilis energiaipar egészét akarják radikálisan felszámolni és megváltoztatni, mert a klímaválságot az képes megállítani; az egyéni fogyasztási döntések sajnos nem.

Személyes zárlat: soha nem állítottam egyetlen nyilvános szereplésemben sem, hogy anyagilag deprivált helyzetben lennék. Nem vagyok - sem módos, sem szegény; magyar viszonylatokban abszolút a felsőközép-osztályhoz tartozom.”