Blaszfémia Gólem módra, avagy Benedek Elek forog a sírjában

„Érdekes jelenségnek lehettünk szem- és fültanúi a minap, amikor a Gólem Színház igazgatója, Borgula András önmagából kikelve, a saját igazának hitétől megittasodva, hatalmas gesztikulációkkal és szinte rikácsolásszámba menő beszédmóddal kísérve helytelenítette az egyik ellenzékiként ismert televíziócsatorna beszélgetős műsorában azt, hogy az egyik könyvkereskedő céget a Pest Megyei Kormányhivatal bejelentése alapján – egyébként nem túl súlyos – pénzbüntetéssel sújtották azért, mert a szivárványcsaládokat népszerűsítő mesekönyvüket a klasszikus mesekönyvek, egyebek mellett Benedek Elek mesekönyvei között helyezték el, s ezáltal a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat cselekményét elkövetve, megtévesztették az olvasókat.

Derék színigazgatónk ezen a jelképesnek és persze üzenetértékűnek mondható büntetésen kiakadt, mondván, hogy akkor az Ószövetségre is bizton rá lehetne tenni a tizennyolcas karikát, hiszen abban is szerepel bőséggel vérfertőzés, árulás, gyilkosság és más egyéb, a hétköznapi ember számára deviánsként ható cselekedet.

Ez utóbbi állítás természetesen önmagában, mindentől függetlenül megállja a helyét, csak egy nagyon „apró” különbségről feledkezik el a kinyilatkoztatást tevő, önmagát már-már szónoki magasságokba képzelő színházigazgató: az Ószövetségben Jáhve (Jehova), vagy ha úgy tetszik, a zsidó-keresztény kultúrkör Teremtő Istene világosan megmondja, hogy mi a bűn és mi nem az. Az, hogy az emberek a saját nemükhöz vonzódnak szexuális értelemben, természetesen és vitathatatlanul kimeríti a bűn elkövetésének fogalmát az Ószövetség szerint (lásd Mózes első könyvének 19. fejezetét, amelyben Lót és a sodomaiak összetűzéséről esik szó), tehát világosan kijelenthető, hogy az Ótestamentum elválasztja az ocsút a búzától, és egyértelművé teszi, hogy a homoszexualitás bűn. Nincs mit szépíteni, aki az ószövetségi elvek alapján (is) szeretne élni, annak tudnia kell, hogy ez a szent irat tiltja a homoszexualitást, nem tartván normálisnak az efféle vonzalmat. Ennek alátámasztására még egyetlen idézetet hozzunk fel: Mózes harmadik könyvének 18. fejezetében a 22. vers szó szerint így szól: »Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak: útálatosság az«. (Természetesen az Újszövetség is tesz ezzel teljesen megfelelő kijelentéseket.)

A homoszexualitás cselekménye tehát egyáltalán nem követendő példa az Ószövetség szerint, amely írott forrást példaként hozta fel a Gólem Színház vezetője. Éles kirohanásában tehát meglehetősen elítélhető módon összemosta az Ószövetség szent iratainak tanítását – amelyben tehát szerepelnek homoszexuális cselekedetek, de egytől egyig negatív megítéléssel – azzal a mesekönyvvel, amelynek címét már csak azért sem írjuk le, nehogy ezzel is reklámot adjunk neki. Ezzel az odamondogatással a direktor egyfajta speciális blaszfémiát követett el, hiszen Isten bizonyos – ez esetben a nemiségre vonatkozó – iránymutatását relativizálta azáltal, hogy párhuzamba állította egy XXI. századi, szépirodalmi értékűnek kétségesen nevezhető kiadvánnyal. Mindenesetre ebben a mesekönyvben egyáltalán nem szerepel negatív felhanggal a homoszexualitás, és arra nevel, hogy ez is a világ része, ezt is el kell fogadni.”