Észt miniszterelnök: Ha Ukrajna elesik, veszélybe kerül egész Európa!
Kaja Kallas szerint Észtországnak esze ágában sincs katonákat küldeni Ukrajnába, de jobb, ha erről Vlagyimir Putyin nem tud biztosat.
Megint történelmi kihívásokkal szembesül az új kabinet.
Amikor e hasábokon számot vetettem a 2010 utáni negyedik Orbán-kormány előtt álló feladatokkal, három kulcsterületet emeltem ki. Az oktatás, a nemzetpolitika és a családtámogatás kihívásait, amik a jelenkori állapotok és tendenciák tükrében meghatározóak lesznek a következő években.
A családtámogatások terén nemzetközi szintű előrelépések történtek, a jövő nagy kérdése, hogy a támogató környezetből hogyan fakadhatnak stabil népesedéspolitikai eredmények. Az oktatásügy fontosságáról sem lehet eleget beszélni: az újra aktuálissá váló pedagógusi bérrendezés, a tanárképzés vonzóvá és értékessé tétele, az alaptanterv helyrerázása, a pedagógustársadalom szakmai és anyagi motivációja elodázhatatlan. E kérdéskörökről fontos értekezni, most azonban az akuttá váló nemzetpolitikai kérdésekről szólok.
A 2010 utáni időszak talán egyik legjelentősebb, szemléletváltást hozó politikai újítása volt, hogy
Prioritássá vált a magyart magyarral összekötő szellemi, lelki, gazdasági és kulturális hidak kiépítése, amivel évtizedes restanciát törlesztett Budapest. A baljós emlékű MSZP-SZDSZ-koalíciók egyik méltatlanul elhanyagolt területe volt a külhoni magyarság, törekvéseiket és moráljukat a 2004-es népszavazás árazta be végérvényesen.
E ponton egy kis kitérőt engedjenek meg. Egyik kedves olvasóm a szememre vetette, hogy úton-útfélen foglalkozom a 2010 előtti dicstelen korszak letűnt figuráival. Ennek oka azonban semmiféle rosszízű monománia vagy ironikus nosztalgiaérzet, egyszerűen csak így érzékeltethetőek a távlatosabb társadalmi folyamatok és főleg az a történelmi perspektívaváltás, ami 2010-zel bekövetkezett.
Tizenkét éve sokat fordult a világ, létrejött az új Alaptörvény, és a kettős állampolgárság útjának megnyitása jelentette egy új nemzetpolitika kezdetét. E szimbolikus aktusok gyakorlati jelentőségét a kiterjesztett választójog és az igénybe vehető kormányzati támogatások jelentették. A magyar tannyelvű intézményekbe járók pozitív diszkriminációja, az erdélyi kulturális és oktatási támogatások és a közelmúltig a kárpátaljai magyarságnak a megélhetés perspektíváját nyújtó Egán Ede gazdaságfejlesztési program.
Most úgy tűnik,
a civilizációs határokat átrajzoló migráció, a modern ember halhatatlanságát alapjaiban megkérdőjelező világjárvány és most az orosz-ukrán háború. Utóbbi számunkra, magyaroknak kiemelt jelentőségű, hiszen a belső-ukrán hadműveletek hatása Kárpátaljáig gyűrűzik. Egy kicsiny, ugyanakkor eddig szívósan küzdő közösség léte került veszélybe: az utóbbi hetekben a térségbe áramló több száz ezres menekülthullám, illetve a volóci rakétatámadások formájában a háború megérkezett Kárpátalja küszöbére is (helyzetjelentésünk itt). Eközben az uniós politikai környezet (és ezzel összhangban a veszélyes fantazmagóriákat politikai realitásként artikuláló ellenzék) olyan lépéseket követel, amelyek hazánk geopolitikai érdekeit veszélyeztetik. Egy ilyen, diplomáciailag is kiélezett helyzetben meggondolatlanság aktív félként a konfliktusba avatkozni, főleg, hogy egy százezres közösség sorsa is függ Budapest mozdulataitól.
Az új kabinet feladata így nem egyszerű, főleg, hogy
Nemzetstratégiai dimenzióban jelentkező kihívás a külhoni magyarság léthelyzetének folyamatos emelése: az újra elgáncsolt marosvásárhelyi katolikus líceum azt mutatja, hogy Romániában a nacionalista reflexek a jogalkotás szintjén működnek. Az ellenzéki közfelfogás sem támogatja a magyarság ügyét, korábban a Momentum az egységes magyar érdekképviselet ellen kampányolt, nemrég pedig a teljes ballibb média ült fel egy átlátszó, levélszavazatos provokációra. A Vajdaság problémaköre külön elemzést igényelne, itt egy elnéptelenedő, kiüresedő, gazdaságilag is egyre reménytelenebb helyzetbe süllyedő régió magyarságát kell megerősíteni.
Mindezek tükrében viharos történelmi helyzetben ragadhatja meg újra a kormánykereket Orbán Viktor és kabinetje. A külpolitikai hullámverés újra négy küzdelmes évet ígér.