A diákok több mint fele nem meri kinyitni a száját

A Yale Egyetemhez köthető Buckley projekt éves felmérése szerint az egyetemisták közel 60 százaléka fél attól, hogy mások előtt politikai/világnézeti véleményt nyilvánítson az osztálytermekben vagy a kollégiumban, esetleg a kampuszon. E friss kutatás mondandója egybevág a különböző csoportok által végzett más, közelmúltbeli felmérésekkel – írja minapi elemzésében a Zerohedge.com. 

A jelenség ellenére az amerikai főiskolák és egyetemek továbbra is kizárják a politikai szerepet vállaló republikánus és konzervatív oktatókat; továbbá fenntartják a politikai, világnézeti véleménynyilvánítások kvázi tilalmát. 

Ez lényegében megegyezik más, korábbi felmérésekben mért, igen hasonló kérdésekre adott 65 százalékos válaszaránnyal

A liberális nézeteket vallók elvárásaikkal korlátoznák mások hozzáállását

A több mint 800 diák körében, idén ősszel elvégzett felmérés során számos, liberális nézeteket valló diák is részt vett. Erre a kutatók abból következtetnek, hogy a válaszokból kimutatható lényegi megállapítás, hogy a tanulók kétharmada minden professzortól, sőt iskolai segítő, például adminisztratív munkát végző személytől megkövetelné, hogy a sokszínűség, a méltányosság és a befogadás mellett tegye le a voksát.

Ennek kissé ellentmond, hogy a diákok fele úgy véli „Amerika elválaszthatatlanul kötődik a fehér felsőbbrendűséghez”, és meglepő az is, hogy további 33 százalék szívesebben élne szocialista rendszerben.

Ugyanakkor e felmérés mégis egybevág a korábbi közvélemény-kutatásokkal. Ezek azt mutatták, hogy

Ez az intolerancia határozottan tetten érhető a karok túlnyomóan demokrata és liberális összetétele ellenére is.

A különböző amerikai államok 65-féle felsőoktatási karán végzett friss, fent idézett felmérése szerint a karok több mint felénél: összesen 33 karon egyetlen regisztrált republikánus beállítottságú oktató sincsen! Ezeken a tanszékeken a republikánus oktatók „rendszerszintű kiiktatása” elérte a célját, ugyanakkor ma nagyon kevesen ismerik fel a fenti számokban tükröződő elsöprő elfogultságot.

Mások, ahogyan arról később lesz szó, a konzervatív vagy republikánus tanszékek megszüntetését teljesen indokoltnak, sőt dicséretesnek tartják.

Összességében a tanszékeken a demokraták nyilvános támogatói több mint 10:1 arányban meghaladták a regisztrált republikánusok számát! A felmérés hét egyetem már említett 65 tanszékén 61 republikánus professzort talált, míg 667 olyan professzorra leltek, akiket politikai párt hovatartozásuk vagy nyilvánosan gyűjtött szavazási preferenciáik alapján demokrataként azonosítottak.

A készítők elismerik: lehetséges, hogy - miszerint a felmérés közel sem teljes körű -, azért a legtöbb válaszadó oktató bizalmasan elismerte, hogy sok felsőoktatási karon ritkán találni nézeteiket nyilvánosan is vállaló republikánusokat vagy konzervatívokat.

– állítják a készítők. E „sokszínűség” - úgy látják - általában a mérsékelt baloldali nézetektől egészen a szélsőbaloldalig terjed.

Nem csak egy-két felmérésről van szó...

Ha azt gondolnánk esetleg, hogy a fent idézett friss felmérés és a korábbi hivatkozások nagyon elfogultak, akkor idézzünk egy másikat.

Ez utóbbi szerint az amerikai jogászprofesszoroknak mindössze kilenc százaléka vallotta magát konzervatívnak. A republikánus vagy konzervatív tagok e látványos hiányát, kisebbségét számos karon sok akadémikus csak vállvonogatva veszi tudomásul. Pedig egy neves lapban, a Harvard Journal of Law and Public Policy című folyóiratban is nemrégiben megjelent ez a publikáció, mégpedig eléggé figyelemfelkeltő címmel: „A szólásszabadság hanyatlása az Egyesült Államokban”.

Figyelemre méltó az is, hogy egy korábbi, még 2017-ben publikált tanulmány szerint a karoknak mindössze 15 százaléka nevezhető konzervatív beállítottságúnak. Ez annak lehet az eredménye, hogy az oktatók évek óta saját ideológiai preferenciáikat ismétlik, és lényegét tekintve felszámolják az amerikai felsőoktatási karokon egykor létező sokszínűséget. 

Amikor az Zerohedge.com ezen írásának szerzője, Tyler Durden a 1980-as években elkezdett tanítani, a karok tagadhatatlanul liberálisak voltak, ugyanakkor jelentős számú konzervatív és libertárius professzor is oktatott. Ez pedig egészséges és kiegyensúlyozott szellemi környezetet teremtett – állapítja meg a szerző. Ám kiemeli: ma már viszonylag ritkák az ilyen hangok, és a karok „politikai visszhang-kamrákká” váltak, így tehát a konzervatív beállítottságú, illetve republikánus diákok egyre inkább félnek nyíltan beszélni az órákon!

E trend pedig az olyan felvételi rendszerek eredménye, ahol a konzervatív vagy libertariánus tudósokat gyakran elutasítják. Az ilyen tudósok, kutatók és tanárok tömeges visszaszorítása rendszerszintű problémát jelez. Az oktatók kifelé persze ragaszkodnak ahhoz, hogy „nincs elfogultság a konzervatívokkal szemben”, ám eközben a konzervatív oktatók nyilvánvalóan csökkenő száma önmagáért beszél.

Gúnyolódnak a sokszínűség csökkentése elleni tiltakozáson

Amint arról korábban már volt szó, az Above the Law című jogi oldal szerkesztői többször is visszautasították a szólásszabadság és a nézetek sokszínűségének csökkenésével kapcsolatos ellenvetéseket a médiában és az akadémiai életben. Egy nemrégiben megjelent rovatukban gúnyolódtak is azokon, akik tiltakoztak a konzervatív vagy libertárius oktatók gyakorlatilag teljes hiánya ellen a jogi egyetemeken.

Joe Patrice főszerkesztő arra hivatkozva védte a "túlnyomórészt liberális karokat", hogy a liberális nézetek a valódi jogot tükrözik, szemben az ócska joggal. Így Patrice rendszeresen "rasszistáknak" nevezi az ellentétes nézeteket vallókat, köztük John Roberts főbírót is, mivel a felvételi eljárásban a faji alapú kritériumokat faji megkülönböztetésként kifogásolja. Elmagyarázta, hogy egy konzervatív akadémikus felvétele olyan, mintha egy geocentrikus világkép hívőjének (a Nap kering a Föld körül) engednék meg, hogy egy egyetemen tanítson. Roberts tehát egyszerűen kijelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság többsége és a lakosság nagyjából fele által osztott konzervatív nézeteket nem lehet tanítani.

Amerikában tehát aggasztó jelei vannak annak, hogy az országban felnövekvőben van a cenzorok generációja, mivel sok magas rangú vezető és média valójában felkarolják a cenzúrát és a feketelistázást – véli a szerző. A legutóbbi – e tekintetben hátborzongató – felmérést a College Free Speech Rankings tavaly tette közzé, miután megkérdezték a 159 legjobban rangsorolt amerikai főiskola és egyetem 37 000 hallgatójának hatalmas mintáját.

A felmérésből kiderült, hogy

További 23 százalékuk úgy véli, hogy erőszakot lehet alkalmazni egy beszéd meghiúsítására. Ez azt jelenti, hogy csaknem minden negyedik diák támogatja a beszédek erőszakos elhallgattatását.

Elhallgattatni az ellentétes véleményformálót

Néhány egyetemista szerint a szólásszabadság magában foglalja a mások elhallgattatásának jogát is. A Berkeley-n például aggodalomra adott okot az effajta vétó alkalmazása az egyetemen, mivel az erőszakos tüntetőknek sikerült elhallgattatniuk a felszólalókat, köztük az ACLU (American Civil Liberties Union, egy jól ismert, több mint 100 éves amerikai jogvédő szervezet) egyik előadóját, aki a szólásszabadságról beszélt.

Mind a diákok, mind egyes oktatók fenntartották ebben az esetben is azt az álláspontot, hogy joguk van elhallgattatni azokat, akikkel nem értenek egyet. Sőt, még a diákújságok is úgy nyilatkoztak, hogy

Egy másik esetben, a Kaliforniai Egyetem kampuszán a professzorok összefogtak egy kollégájuk körül, aki fizikailag bántalmazott néhány tüntetőt.

Mindeközben tehát felkent akadémikusok is arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a sértő vagy „álságos” beszéd nem élvez szólásszabadságot. Mary Lu Bilek, a CUNY (The City University of New York) jogi karának dékánja megmutatta, milyen messzire mutathat ez a tendencia.

Amikor Josh Blackman konzervatív jogászprofesszort megakadályozták abban, hogy „a szólásszabadság fontosságáról” beszéljen, Bilek ragaszkodott ahhoz, hogy a szólásszabadságról szóló beszéd megzavarásának joga is a szólásszabadság része.

Mostanra tehát számos közvélemény-kutatás és felmérés mutatja a nézetek iránti intolerancia növekvő érzését és az ideológiai sokszínűség hiányát az amerikai egyetemi karokon. Amikor ezzel szembesítik őket, a tanárok gyakran vonogatják a vállukat, és azt mondják, hogy a diákok egyszerűen tévednek a beszéd-toleranciával kapcsolatban. Elutasítják az emberekre aggatott címkék, még az önkéntes alapon bevallott párt-preferenciák fontosságát is. Kevesen tagadják azonban, hogy

A szerző kifejti, hogy az egyetemi élet a nézőpontok sokszínűségéről és az egyetemi kampuszokon tapasztalható intellektuális kihívásokról is szól.

A sokszínűség hiánya azonban azoknak kedvez, akik ennek az új ortodoxia helyesnek vélt oldalán állnak. Ezzel szemben az eltérő nézeteket vallók gyakran célkeresztbe kerülnek, vagy elszigetelődnek a karokon.

A fősodorhoz képest másképp gondolkodók azt kockáztatják, hogy elveszítik mindazt, ami értelmet ad az értelmiségi életüknek, a publikálástól az előadási lehetőségekig. A hallgatók által tapasztalható intolerancia ráadásul százszorosára nő azok számára, akik a tanári pályát terveznekra akarnak lépni vagy előbbre akarnak lépni.

A kép forrása: 123rf.hu