Én nem látom, hogy kiket vetnének meg a templomba járók, kiket néznek ki a templomaikból, kiket utálnak a krisztusi szeretet által feltüzelt utálkozással, kik zavarják a köreiket. Mert akik más értékek mentén gondolkodnak, azok nem mennek be a templomba, nem zavarják a köreiket, nem érintkeznek velük. Vagy ha igen, akkor épphogy azért maradtak kapcsolatban, mert régi barátok vagy épp rokonok, és kénytelenek valahogy, jól-rosszul kezelni az ellentétet, például kiadós beszélgetésekkel és néha akár egy jó veszekedéssel. Ha meg el is követik az intézményes keresztények a Török Csaba által nekik felrótt bűnöket, akkor is hívők, bűnös hívők, akik sosem gondolták, hogy tökéletesek volnának.
Ha meg Török Csaba már csak Ferenc pápa miatt bírja ki a katolikus egyházban, akkor az már régen rossz. De szólok: sokan Ferenc pápa ellenére maradtak az egyházban, esetleg a szemlélekeseknek feléjük is érdemes volna gyakorolniuk kedvenc erényüket.
A nyitás és a jófejség nem jött be
Akárhányszor egy pap, egy püspök, egy pápa elmosolyodik, „informálissá” válik, kritizálja a „klerikalizmust”, a „túlzott formalitásokat”, a „merev hierarchiát”, és mindazt, amit Török Csaba is felsorolt, hívek és egyházon kívüliek sokaságának lágyul el a szíve, mondja magában, hogy „ez az”, és álmodozik újra valami utópiáról. Mintha már mindaz, amit Török Csaba felsorolt, valóban súlyos probléma lenne az egyházban, és nem épp az ellenkező tendenciák lennének a meghatározók.
Akárhányszor feltűnik egy Török Csaba, egyedülállóan úttörőnek és bátornak állítják be, holott rengetegen mondják ugyanezt már évtizedek óta.
Semmi új, semmi bátor, semmi úttörő nincs benne.
Nem azt mondom, hogy mindaz ne lenne probléma, amit Török Csaba felsorol. Csakhogy ezek valószínűleg mindig problémák lesznek, mivel az egyház is tökéletlen emberekből áll. Ahogy más bűnök sem szűnnek meg létezni, úgy a Klerikalizmus & Co. sem fog.
Azonban azt tudom, hogy a szemlélekes stratégia nem meggyőző. Legalábbis a nem hívők meggyőzésében biztos, hogy nem ért el sikereket. Persze, bólogatnak hozzá, hiszen kinek nem szimpatikus némi önreflexió? De sem a Szemlélek, sem maga a pápa nem tudna meggyőzni egyetlen ateistát, humanistát vagy épp baloldali liberálist sem semmilyen reformmal arról, hogy lépjenek be az egyházba.
A liberális értelmiség imádná az egyház liberális reformját, de köszöni szépen, a belépésből nem kér, mert nem hisz Istenben,