Olaszországban megkezdődött az olasz antifa, Ilaria Salis választási kampánya
Apja szerint azért jelölteti magát, hogy „senkivel ne történhessen meg többé Európában, ami vele történt”.
Egymásnak ugrott Böcskei Balázs és G. Fodor Gábor az Echo TV-ben Gajdics Ottó társaságában. Kiderült: GFG szerint a Népszabadság megszűnésével lezárult a rendszerváltás, Gajdics Ottó koholt pedofilozós cikkecskét írna a Magyar Idők példányszámain rugózókról, Böcskei Balázs szerint pedig nem gazdasági okokból függesztették fel a napilap kiadását.
A Népszabadság körül kialakult eseménysorozatról igen heves vita alakult ki az Echo TV szerda esti Angard című műsorában, ahol Böcskei Balázs politikai elemző, Gajdics Ottó, a Karc FM főszerkesztője és G. Fodor Gábor, a 888.hu főszerkesztője ült egy asztalnál. Csuhaj Ildikó újságíró, aki a műsor állandó vendége volt, visszamondta a szereplését, ami összefügg a Népszabadság megjelenésének felfüggesztésével.
„Megalapozott-e az az érvelés, amely szerint – nézve a magyarországi lappiacot, nézve a többi lap működését – kizárólagosan gazdasági érdekek szólnak a Népszabadság beszántása mellett? Elkezdhetünk a számokról beszélni, de akkor beszéljünk a 888 és a Magyar Idők számairól is, szerintem így korrekt” – kezdte Böcskei Balázs.
GFG: A Népszabadság egy szimbólum
Gajdics Ottó elmondta: együtt érez a Népszabadság munkatársaival, mert volt már hasonló helyzetben ő is. A Népszabadsággal, mint intézménnyel azonban nem. „Nem csupán azért, mert azt a lapot, amelybe én rendszeresen írok, a szolidaritási tüntetése elégették több példányban, hanem azért is, mert jó tíz éve kialakult az a véleményem, hogy a magyarországi sajtó egyáltalán nem működik piaci alapon, a magyarországi médiapiac, mint olyan, nem létezik, vagy ha létezik, nem funkcionál piacként.” Gajdics szerint nemcsak a Népszabadság mostani helyzete motivált politikailag, hanem az is, hogy eddig létezett, meggyőződése szerint ugyanis a hazai piac nem képes ennyi lapot eltartani.
Böcskei erre közbevágta, hogy úgy tűnik, a „piac” azért eltartja a Habony-lapokat. Mire Gajdics: „Jobboldali kormány esetén azt mondják a baloldali gondolkodók, hogy persze, mivel ki van tömve adófizetői pénzzel.” 2010 előtt ők mondták ugyanezt, mondja, majd folytatja: „Mintha jobboldali ember nem venne gépjárművet, nem bankolna, nem venne mobiltelefont. (...) Sőt, egyenesen az a vélemény is elhangzott, hogy jobboldali újság és újságírás tulajdonképpen nem is létezik, sok tehetségtelen hülyegyerek gründolt magának szerkesztőségeket és ott firkálnak.”
Ekkor szót kapott G. Fodor Gábor, a 888 főszerkesztője is: szerinte a Népszabadság egy szimbólum, amelynek megszűnésével véget ért a rendszerváltás. A Századvég Alapítvány stratégiai igazgatójaként is tevékenykedő G. Fodor felidézte, hogy körülbelül egy éve a 888 indulásakor senki nem adott hangot a magyar sajtóban a vélemények pluralitásának tobzódása fölött érzett örömének. „Mi lett volna, ha a 888 szűnik meg? Ezek az újságírók tajt részegek lennének még mindig, és üdvözölnék, hogy hát hahaha!”
Böcskei: Ez nem érvelés, ez nem szint
Böcskei szerint G. Fodor Gábor egyrészt ne beszéljen a népszabadságosok nevében, másrészt ne érveljen a Népszabadság és a Szabad Nép kontinuitásával, mert az körülbelül az a szint, mintha odamenne Széles Gábor elé, hogy a Magyar Hírlap még mindig a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának lapja: „Ez nem érvelés, ez nem szint.” G. Fodor szerint aki egy szimbólumnál dolgozik, ne csodálkozzon, ha történik vele valami.
„Akkor beszéljünk úgy, mintha olvasnánk is a Népszabadságot, nem csak beszélünk róla” –vette át a szót újra Böcskei Balázs. Szerinte ha a baloldal részéről lett volna bármiféle nyomás, hogy a lapban kedvező módon tüntessék fel őket, most nem beszélnének a lapról. Felidézte: egy hételeji nyilvános beszélgetésen Pető Péter, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese mesélte el, milyen ráhatásokkal kívánta befolyásolni még tulajdonosként a lap tartalmát az MSZP, ám ezeknek a szerkesztőség sosem engedett. „Én a Magyar Időkben még nem olvastam olyan cikket, ami foglalkozott volna a kormányzat kritikájával” – mondta. GFG tiltakozott ezellen, szerinte a Népszabadság-Index-444-tengelyből tájékozódva csupán a világ egy szeglete ismerhető meg.
A Századvég stratégiai igazgatója maradt is a szimbólumvonalon. „Ezek nem újságírók, hanem politikusok. Nyelvet választottak, világképet, érdekeket közvetítenek. Nagyon tudatosan és pontosan végzik ezt a munkát. Ez egy politikai szerepvállalás” – mondja G. Fodor Gábor. Itt Böcskei Balázs inkább visszament a Népszabadság bezárását gazdasági okokkal indokoló érvekre, és bedobta a műsorba a Magyar Idők egyébként nem auditált, így nem publikus példányszámának becslését: „Háromszor annyit ad el a Népszabadság, mint a többi lap összesen. Miért van az, hogy nem tudjuk, hogy a Magyar Időkből mennyit adnak el? Miért van az, hogy ennek a jobboldalnak a 3,3 milliós felhatalmazása volt a múlt héten, mégis azok a sajtóhírek, hogy 6000 ember olvassa az Ottó publicisztikáit?”
Gajdics: Az SZDSZ lapja lett a Népszabadság
Ekkor szóhoz jutott Gajdics Ottó is, aki arról beszélt, a mai napig baloldali médiafölény van, a Magyar Időket pedig azért nem auditálják, mert méltatlannak tartja a példányszámokról és olvasottságról szóló vitákat: „Annak, aki azt hiszi meg állítja tüntetéseken vagy akárhol, hogy a Magyar Időket nem olvassa senki, ugyan hadd írjak már meg róla egy koholt kis történetecskét arról, hogy mit szokott csinálni 6-7 éves kislányokkal a bokorban. Majd meglátom, hogy olvassák-e a Magyar Időket vagy sem!”
G. Fodor Gábor szerint a 888 és a Népszabadság politikai ellenfelek, a baloldali napilapnál dolgozók ugyanis szerinte morális felsőbbrendűséggel nézték le a 888-nál dolgozókat, nem elismerve újságírói tevékenységüket. Gajdics Ottónak sem kellett több, a vitának ezen a pontján hozakodott elő azzal az elméletével, miszerint a Népszabadság annak ellenére, hogy a tulajdonosai között ott volt közvetve az MSZP is, egy ponton átcsúszott az SZDSZ házi lapjává. GFG szerint az az állítás sem igaz, hogy a Népszabadság beszámolt volna mindenről. Böcskei Balázs ezt már nem bírta:
BB: Hogy a Jobbik ügyeivel ne foglalkozna a Népszabadság, ezt állítod?
GFG: Igen.
BB: Gábor, te olvasod ezt a lapot, pontosan tudod, hogy nincs így.
GFG: Jó, hát akkor figyelj, fizesd elő, vedd meg, alkalmazd őket, sörözz velük, vigasztald a lelküket.
A műsor második felében még hevesebb lett a vita. GFG elmondta, őt csak az átlagember érdekli, az pedig már elterjesztette a legújabb pesti viccet, miszerint:
– Jó napot, van Népszabadság?
– Azt a kommunista lapot már nem lehet kapni.
– Tudom, csak olyan jó ezt hallani.
Böcskei Balázs szerint legalább olyan alpári dolog kommunistázni a Népszabadságot, mint felvetni a Magyar Hírlap ex-főszerkesztőjének, Stefka Istvánnak, hogy a kommunista belügyminisztériumtól vett át a Kádár-rendszerben egy kitüntetést. A kérdés szerinte az, hogy a Népszabadság megszűnésével ki végzi el a tényfeltáró, a közvéleményt tájékoztató munkát. „Én a Népszabadságban szinte kizárólag a baloldalt kritizáló írást jegyeztem. Próbálj meg jegyezni a Magyar Időkben egy írást Orbán Viktort kritizálva vagy a jobboldal és a korrupció ügyében a Magyar Hírlapba betenni egyet.”
GFG: A 888 újságírói jobbak, mint a Népszabadságé
G. Fodor szerint kulturálisan kizárt, elképzelhetetlen, hogy ő a Népszabadságnál dolgozzon, ahogyan az is, hogy egy népszabadságos átmenjen a 888-hoz, a két lap ugyanis politikai ellenfél, hiszen politikai újságírást csinálnak. Szerinte ha őt kitennék a 888 éléről, a baloldali sajtó habzó szájjal röhögne, ő viszont nem panaszkodna, hanem tudomásul venné a kirúgását, hiszen politikai munkát végez, a politika logikája márpedig ilyen. Szerinte az is csak mínuszos hír, ha egy konzervgyárat bezárnak.
GFG: Tudom, hogy az újságíró az egy szent kaszt. Képzeljük el, hogy bezárnak egy konzervgyárat, a konzervgyárban dolgozók nem tudnak bemenni a konzervgyárba. Van belőle ügy? Mínuszos hír a Népszabadságban, ha van Népszabadság.
BB: Gábor, akkor majd leközlitek ti. Biztos, hogy nagyon sok vidéki tudósítótok van, aki minden konzervgyár-bezárásról hírt szokott adni. A 888 például migránstémával van tele, nem pedig azzal, hogy sztrájkolnak valahol a dolgozók.
A végén aztán Böcskei Balázs úgy felhúzta G. Fodort a 888 cikkeinek minőségét és szerzőinek egyetemi hallgató státuszát emlegetve, hogy GFG kifakadt: „Azok a srácok, akik a 888-at írják, sokkal jobb újságírók, mint a Népszabadság gőgös, beképzelt újságírói. Mást csinálnak. Politikát csinálnak. És jól csinálják.”
Böcskei Balázs erre már nem kívánt reagálni.