Elemző: Az ellenzéki oldalon minimalizálódtak a célok, bukjon meg a kormány, aztán majd meglátjuk

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala

Interjút adott az Indexnek Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója. 

A politológust többek között a a kegyelmi ügy kirobbanása óta eltelt időben látott folyamatokról, a kormánypártok állapotáról, a Magyar Péter-jelenségről, valamint az ellenzék jövőjéről is kérdezték.

Hangsúlyozta, intézetük valamennyi munkatársa történelmi kontextusba helyezi a jelenben zajló politikai folyamatokat, és ez talán „megkülönböztető jegyük” a többi hasonló szervezethez képest. 

Kifejtette: „az Orbán-rendszer nem egyedi a magyar politikatörténetben”, mivel idehaza mindig egy nagy párt uralta a közéletet. „Ez a nagy párt óriási ellenérzéseket váltott ki, viszont hiába gyűlölték nagyon sokan, de az ellenzék széttagoltsága miatt nem tudták megdönteni. Az ellenzék erőtlensége miatt – erre tanít a magyar történelem – két lehetőség kínálkozik mégis:

– hívta fel a figyelmet.
„2024 tavaszán sem azt látjuk, hogy az eddigi ellenzéki pártok táltosodtak volna meg, hanem azt, hogy a nyilvánosság elé kerültek a kormánypárton belüli megosztottságok, illetve az utca is erősebben megmutatja magát. (...) Magyar Péter, aki pár hét alatt berobbant a magyar köztudatba, korábban ha nem is csúcsvezetőként, de a jobboldal berkeiben működött” – reflektált az elmúlt hetek történéseire a szakértő.

Az ellenzék integrációja lehetne Magyar Péter innovációja

Arra a kérdésre, hogy a magyar közéletben miért kapnak nagyobb hangsúlyt a kiemelkedő egyének, mint a politikai közösségek, Csizmadia azt felelte, hogy „a politika az 1990-as évek első feléig nélkülözte a vezéreket, de úgy általában: a személyiségeket. A rendszerváltás időszaka nem ismerte a politikai egyéniség fogalmát. Abban az időben bújtuk a programokat.”

A politikatudomány a politika perszonalizációjának nevezi ezt – húzta alá. 

Itt megjegyezte: „a magyar ellenzék régóta vezetőhiánnyal küszködik, pedig jót tenni neki, ha vezetve lenne”.

„Magyarországon a politikai polarizáció növekedése miatt van egy kormánypárti és van egy ellenzéki politikai közösség. Az ellenzéki ráadásul töredezett. (...) Ha Magyar Péter tartósan a politikában akar maradni, az ő innovációja az lehetne, hogy a teljes ellenzéki politikai közösséget integrálja” – jegyezte meg a politológus.

Kitért arra is, ha a politikai közéletben alig van szerepe az eszméknek – sokkal inkább a bulvárnak és a botránynak –, nehéz kijelölni egy az eszmék megvalósítására alkotott programot. Egy ilyen helyzetben a célok minimalizálódnak: bukjon meg a kormány, aztán majd meglátjuk.

Folyamatos bulvárosodás

Ugyancsak kérdésre válaszolva hangzott el, hogy „a bulvárosodás bizonyos értelemben kiegészítője a már említett perszonalizációnak”. 

Csizmadia Ervin felidézte, hogy legalább nyolc-tíz cikket írt az elmúlt években azokról a botrányokról, amelyek az 1990-es évek második felétől kezdenek professzionális méreteket ölteni. Erre kitalált egy kifejezést: botrányipar, „nagyjából 25 éve burjánzik és fejlődik”.

„A demokrácia eredeti jelentése: népuralom. A 21. században ez így módosul: uralom az elém táruló bulvárhíreket” – szögezte le.

Még van két ütőkártyája a Fidesznek

„Hiába leharcolt és fáradt a kormánypárt, van két ütőkártyája. Az egyik, hogy egyedül ő képviseli a nemzeti érdeket, míg ellenzéke nem nemzeti alapon áll. (...) Ez a nemzeti, nem nemzeti törésvonal nagyon erős, és áthagyományozódott nemzedékről nemzedékre. Az ellenzék pedig ezen nem tudott változtatni. Ezért 

A másik ütőkártya, hogy 

és emiatt, úgymond, nem lehet az ellenzékre bízni az országot” – magyarázta.