Magyarországon Orbán alatt egyszerűbb köztársasági elnökké válni, mint elmenni műkörmösnek

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert

„Orbán rejtegette nagy hirtelen előrángatott új köztársasági elnök-jelöltjét, a Parlament egy kérdést nem intézhetett hozzá, ő meg nyilvánosan meg se nyikkant, mielőtt megválasztották volna. A sarki műkörmös nagyobb elővigyázatossággal vesz fel maga mellé bárkit. Tudni akarja, hogy ki az, akit beenged az üzletébe, kire bízza vendégeinek egy részét.

Most már tudjuk, oka volt a titkolózásnak. A jelölt pedigréje nem hibátlan. Sőt, súlyosan terhelt volt és az ma is. Nyilván kínos lett volna, ha már megválasztása előtt kiderül, az ember megrögzött nácimentegető. Ezért rejtegették. Egyébként meg ki tudja, hogy mi fog még kiderülni róla?

Mindenféle tisztségekre jelölt embereket, polgármestereknek, képviselőknek, Budapestre és az Európai Parlamentbe is. Kiket? A nevükön és a hivatalos életrajzukon kívül semmit nem tudunk róluk. Mielőtt a gyereket óvodába adjuk, ha tehetjük, érdeklődünk, milyenek az óvónők. Rendesek, kedvesek, mert bárkire nem bízzuk a gyerekünket. Ha ki akarjuk festetni a nagyszobát, nyugodtabbak vagyunk, ha a festőt egy ismerős ajánlotta azzal, hogy ő elégedett volt, látta dolgozni.

Nem arra utalok, hogy milyen férj volt, hogy milyen lelkesen szolgálta a NER-t egy évtizedig. Arról tudunk valamit. Vezetett már mondjuk egy falut? Bármely összetett politikai közösséget? Egy nagyvárosi politikai szervezetet? Nem cégekről beszélek, az más. Rábíznának komoly dolgot, akiről eddig csak annyit tudnak, hogy talán meggyőzően szónokol? Ennyi alapján rábíznák az életüket? Miért nem áll ki vitákra? Miért keresi a kifogásokat?

Ugye a nevüket se nagyon, mostanáig valójóban azt se tudták, hogy léteznek ilyen emberek. De most is bajban lennének, ha fejből kellene megmondani, hogy Magyar listáján ki a második, aki elsőként menne ki Brüsszelbe, vagy ülne be a fővárosi közgyűlésbe. Na, beugrik legalább a nevük? Ráadásul ezek a jelöltek meg se mukkannak. Le vannak tiltva, Magyar tiltja le őket. Miért? Hajlandóak rájuk bízni ismeretlenül saját sorsukat? És a családjukét? A hazájukét? Annyi elég, hogy a Péter szerint rendes, jó emberek? Ennyi garancia elég a hazájuk sorsára? De hát egy új tévéhez nagyobb garanciát adnak a boltban.

Ezeket az egyelőre ismeretlen, rejtegetett jelölteket is vissza lehet majd vinni Péternek, ha mégse váltak be? Lehet majd azt mondani, hogy mégse kérünk belőlük, mert másra számítottunk. Mondják, a házaló ügynökök is megnyerőek, szépen beszélnek. Jut eszembe, szeretnék, ha a gyermekük születésénél tapasztalt orvos helyett egy beugró szülészasszisztens közreműködne? Rábíznák a házukat valakire, aki még soha nem épített házat? És a hazájukat olyanokra, akik bujkálnak, titkolóznak?

Egyébként van egy unokatestvérem, az Öcsi. Dolgos, jó állapotban lévő férfi, bár időnként fájlalja a derekát. Család- és hazaszerető ember. Soha nem verte a feleségét, rendesen hazaadta a pénzt. Mindig mindenki elégedett volt vele. És még nem rontotta el soha, úgy, mint mi, igaz, eddig nem is próbálkozott. De most megpróbálná, mondja nekem. Nem adnának neki is egy esélyt? Ja, és azt mondja, ő eljönne vitatkozni is. Mit szólnának hozzá? Esetleg? Ne próbáljuk meg? Hátha!”