Hadd szóljon!

2013. február 14. 18:27

Polyák Gábor
Mérték blog

A Klubrádiónak az lenne jó, ha nem szólna róla újabb bejegyzés. Egyszerűen csak rádiózna.

„Ha a bíróság egy pillanatra ezen a ponton megáll, akkor a következőt fogja látni: egy pályázati eljárás egyik pályázója a felhívásnak, a józan észnek és a korábbi hatósági gyakorlatnak megfelelően benyújtott egy pályázatot, amit azonban a pályáztató hatóság elcsalt, és egy, a minimális formai elvárásokat sem teljesítő pályázót hirdetett győztesnek. Ezt követően a pályáztató hatóság úgy állította be az eljárást, mintha minden más pályázó is jogsértő, formailag hibás pályázatot nyújtott volna be. Egyszerűen úgy, hogy eltekintett attól az általános jogértelmezési elvtől, hogy a szavakat hétköznapi jelentésüknek megfelelően kell értelmezni. Így derült ki, hogy az »oldal« az üres hátlapot is jelenti, amit így szintén sorszámozni kell és alá kell írni. Ezt valóban egyetlen pályázó sem tette meg, de ugyan miért is tette volna, hiszen a magyar jogtörténetben eddig nem merült fel hasonló igény. Még egyszer: a pályázat benyújtásakor senki, a Médiatanács sem gondolta, hogy az üres hátlapot alá kell írni. Ez a követelmény kizárólag a bíróság határozatának szándékos félreértelmezéséből következik, kizárólag azért, hogy a Klubrádiót ki lehessen zárni a pályázatból. Mondhatja-e erre a bíróság, hogy rendben kedves Médiatanács, kapsz még esélyt, te meg kedves Klubrádió, ennyi voltál? Mennyiben szolgálja ez a médiatörvény minden második mondatában hivatkozott sokszínűséget? Felvállalható-e az a döntés, amely a jóhiszemű pályázót bünteti a jogsértő hatóság javára?

Persze. De abban nyoma sem lesz igazságszolgáltatásnak.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://media.mandiner.hu/trackback/7035