A bulvár maga az új cenzúra

2015. március 14. 16:38

Puzsér Róbert
Magyar Nemzet Magazin

A bulvárral ugyanis nem az a baj, hogy nem közvetíti, hanem hogy tűzzel-vassal irtja és pusztítja a kultúrát. Interjú.

Ha ezt el is fogadjuk, az mégiscsak a sajtószabadság valamilyen foka, hogy az egyik oldal megírta a másik, a másik pedig az egyik disznóságait, nem? Bárki írhatott bármit, ami végső soron sajtószabadság. 


Bárki bármit?! Mondjuk úgy, hogy valamit mindenki írhatott. De nem, ez még így sem igaz. Én 2004-től kezdtem dolgozni a médiában, rádióztam, írtam, blogoltam, tévéztem, a legkülönfélébb médiumoknál működtem. És mindenhonnan kirúgtak – kifejezetten tartalmi okokból. Ebből soha nem lett ügy, egyszer sem szólalt fel senki, hogy akkor itt és most vége van a sajtószabadságnak. Nem tartoztam egyik táborba se, így a kirúgásom soha senkinek sem fájt. Sorra szűntek meg a műsoraim, kifejezetten politikai és gazdasági nyomásra, ugyanis cégeket és pártokat kritizáltam. Kívül álltam a kétpólusú rendszeren, ezért senki sem volt, aki megvédjen.

Sokat szapulja a bulvárt – ezek a médiumok, köztük a kereskedelmi csatornák azonban teret adhatnak a politikától független hangoknak is. Miért nem használja ki ezt? 

Ezt nem hiszem, hogy komolyan gondolják! A bulvár maga az új cenzúra. Ha régen nem akarták, hogy egy állítás elhangozzon vagy megjelenjen, azt nagyon keményen szankcionálták, vagy utólag kihúzták, letiltották. Ma ilyesmire már nincs szükség. A bulvár folyamatosan szorítja le a befogadás küszöbét. Az a funkciója, hogy ha bárki bármi érdemlegeset mond, azt a bulvár túlharsogja. Mondjuk előveszek egy jól átlátható és logikus grafikont arról, hogy hogyan süllyed a hazai közgondolkodás nívója. Szemléltetem rajta, hogy 1990-ben még itt volt, 2010-re ide került, 2015-re pedig még lejjebb. Szép diagram, érthető és világos. Csakhogy ha mellettem megáll a Való Világ-os Aurelio, és előveszi a péniszhelikoptert, kit fog érdekelni az én szemléltető ábrám? Engem se érdekelne.

Nemrég Berki Krisztiánnak, az egyik kereskedelmi adó rongyrázó műsorvezetőjének fejéhez vágta, hogy a tevékenységével hergeli a népet, és a sok kivagyiságnak az lesz a vége, hogy a feldühödött tömegek a Rózsadombra vonulnak felgyújtani a gazdagok villáit. Nem értékeli túl a bulvár jelentőségét, hatását? 

Nem, mert azt lehetetlen túlértékelni. A bulvár nem más, mint a kultúramentes kultúra. Olyan kultúra, amelyből kilúgoztak minden értelmet, érvényt és jelentést. Sokkal ártalmasabb, mint a hazugság. Azzal szemben mindig ott áll az igazság. A bulvár ellenében viszont nem lehet állítani semmit. Elmossa a hazugság és az igazság közti határt, mert érvénytelen. A hazugság önmagában érvényes, megáll a maga jogán. A hazugság vége mindig az, hogy kiderül a vele szemben álló igazság, és beüt a katarzis. Huzamosabb ideig ugyanis egyetlen hazugság sem áll meg. A bulvárt azonban nem lehet cáfolni. Az emberi érdeklődés olyan, mint a víz: mindig a kisebb ellenállás felé folyik. Ha valaki a péniszpörgető Aurelióval bármilyen érdekes és tényleg érdekes, a lehető legpopulárisabban és legérthetőbben előadott, érvényes ingert állít szembe, menthetetlenül elbukik. A péniszpropellerrel nem lehet szembemenni. Az emberi figyelem mindig a helikopter felé gravitál majd. A bulvár gépezetének üzemeltetői rendszerint azzal védekeznek, hogy ennek a műfajnak nem szerepe a kultúra közvetítése. Nem ez a dolga. Ez még rendben is lenne – csak éppen hazugság. A bulvárral ugyanis nem az a baj, hogy nem közvetíti, hanem hogy tűzzel-vassal irtja és pusztítja a kultúrát. Mindennap emberi pszichéket szigetel el az értelemtől, míg nem marad a világon egyetlen ember sem, akivel érdemes lenne szót váltani. (...)

És ha azt állítjuk: a miniszterelnöknek vagy bármilyen politikusnak egy ilyen műsor csak eszköz, hogy az üzenetét eljuttassa a tömegekhez? 

Ezzel bárhol a világon lejáratná magát. Bármelyik konzervatív miniszterelnök elmenne ilyen műsorba? Nem hiszem. Ha mégis megtenné, annak valamilyen következménye lenne. Felkapnák a fejüket az emberek, hogy: te jó ég, mi zajlik itt?! Ehhez persze kellene értelmiség – amely nálunk rég visszavonult a késő esti képernyős szociológiai kerekasztalok mellé. Azt mondják, a Frizbi csak eszköz. Platform, ahol a miniszterelnök megmutatja magát. De hát hol írtuk alá, hogy a miniszterelnök egy szavazatszerző gép? És úgy működik, mint egy szoftver: ami hoz, az jó, ami visz, az rossz? Hát az úgynevezett értékek? Nem választás, deklaráció önmagában az is, hogy egy kormányfő milyen műsorba megy el?”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://media.mandiner.hu/trackback/15253