„A globalizmus az önző, a nacionalista az erkölcsös választás” – állítja Jael Tamir Why Nationalism című könyvében.
2020. december 09. 13:20
p
0
0
0
Mentés
Eredendően rossz-e a nacionalizmus? Meg kell-e válnunk tőle a 21. században? Jael Tamir izraeli politikatudós szerint nem. Könyvében első pillantásra szokatlan politikai pozícióból, liberális hátterű szociáldemokrataként, volt munkapárti miniszterként érvel a nemzetállam védelmében. Az utóbbi évtizedekben méltánytalanul befeketített ideológia szerinte továbbra is az egyik legproduktívabb politikai erő. Érvelése letisztult: a modern, demokratikus államot a nacionalizmus szülte, amelyből a jóléti rendszer is kibontakozhatott. A nacionalizmus változtatta a liberalizmus szülte államokat hazává, vagyis nemhogy nem ellensége, hanem előfeltétele a demokráciának. Az önkormányzás, a képviseleten alapuló adózás, a szociális ellátórendszer, az emberi méltóságot adó közösségi szolidaritás mindmáig egyedül a nemzetállami keretekben képes működni. A következetesen társadalmi osztályokban gondolkodó Tamirt pedig elsősorban szociális érzékenysége fordítja a nemzeti gondolat felé: „a nacionalizmus nem a gazemberek végső búvóhelye, hanem a szükségben lévők utolsó reménye”.
A globalizmus és neoliberalizmus mégis igyekszik szélsőségesnek és észszerűtlennek beállítani a nacionalizmust. A liberális demokrácia a második világháborút követően elbízta magát, a kommunizmus bukása után egyenesen globális győzelmét hirdette meg minden más ideológia felett; elkezdte lebontani a határokat, kizárólag a gazdasági növekedésre fókuszált, és elfeledkezett az államépítés felelősségéről. A globalizmus az állam egyik eszközéből a riválisává lépett elő. Kiderült azonban, hogy a szivárványkoalíció és a láthatatlan kéz nem elég a társadalmi stabilitáshoz és szolidaritáshoz. „A liberalizmus magány” – szögezi le a szerző könyvében.
A kulturális, vallási, etnikai hagyatékától megszabadulni igyekvő neoliberális államban a fehér középosztály identitásválságba került, és gazdaságilag is elkezdett leszakadni. Így párhuzamos társadalmak jöttek létre: a tömegeké, illetve a tőlük elidegenedett eliteké. Az osztályellentétek már-már kasztrendszerré merevedtek. A sokszínűség máza mögött a társadalmak széttöredeztek. Tamir kiemeli: a diverzitás sosem cél volt, hanem társadalmi kompromisszum. „Vagy összetartó, vagy nyitott egy társadalom
– a kettő együtt nem megy” – állítja. Tehát illúzió, hogy a multikulturalizmus toleranciát szül: multietnikus demokráciát nem találunk a történelemben, csak multietnikus (gyarmat)birodalmakat és monarchiákat.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az egyre ideologikusabb, föderalistább, Európának ártó baloldali többséget? Áttekintettük az 1979 és 2019 közti negyven év választási trendjeit, és értékeltük a kilátásokat.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt.
Hány százalékkal lehet elégedett a Fidesz az európai parlamenti választáson? Létezik-e a „kiábrándult fideszes szavazó”? Mit szólnak a Magyar Péter-jelenséghez? Ki a vesztese a fővárosi kampánynak? Vitainterjú Török Gábor elemzővel és Giró-Szász András politikai tanácsadóval.
Aktív fenyegetésről van szó, amely mögött a térségben hosszú ideje aktív érdekcsoport áll – állapította meg az ellenzék külföldi kampánytámogatása kapcsán a Szuverenitásvédelmi Hivatal. A szervezet arra is fényt derített, hogy már Karácsony Gergely 2019-es kampányát is megtámogatták kívülről.