Alapjaiban változott meg Európa helyzete a februárban indult ukrajnai háború óta – a NATO-nak is reagálnia kellett a változásokra.
A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa
Egyik legkritikusabb évén van túl az észak-atlanti szervezet, annak ellenére, hogy nem is vesz részt az ukrajnai háborúban. A politikai egység fenntartása, a katonai reagálóképesség demonstrálása és a stratégiai útkeresés az elkövetkező évtizedre jelentősen leterhelte és nemegyszer feszült döntési helyzetbe hozta a tagországokat.
Ma már talán közhely, hogy
a biztonság kérdését új, harminc éve sosem gondolt alapokra helyezve át. Így magától értetődik a kérdés, hogy a kontinens biztonságát szavatolni hivatott NATO miként tudott eleget tenni eredeti feladatának, és felkészülni arra az esetre, ha támadás érné a szövetség valamelyik tagját. Az elmúlt év értékelése előtt még érdemes kiemelni és újra elmondani: nincs olyan, hogy a NATO „lép” vagy a NATO „dönt” valamiben. A szervezet az azt alkotó harminc ország közös akaratának megtestesítője, senki nem dönthet önállóan a NATO vagy a tagországok nevében.
A NATO-ban sokkal több dolog történik, mint amennyiről értesülünk, ami persze természetes, hiszen rengeteg katonai és hírszerzési információ kering a szervezeten belül. A diszkréciónak azonban van egy másik oka is: a szövetség logikája szerint a viták kiteregetése a tagországok között a gyengeség jele, amely könnyebben megoszthatóvá teszi a szervezet egységét a külső ellenfelek esetében.
Az első ilyen a tagországok többségének hírszerzési kudarca volt, hiszen nem tudták megjósolni az orosz beavatkozási terveket. Ezt még akár el is nézhettük volna, hiszen
A többségnek azonban maximum egy korlátozott háború lehetősége rögzült be, és nem folyt tervezés igazi háború gazdasági vagy politikai következményeire.
Érdekes módon a NATO tagországait érintő katonai kihatásokra viszont igen. A szövetség itt úgy működött, ahogy elvárható volt, mindenre volt terve (a katonák amúgy is imádnak tervezni). Amikor február 24-e után a NATO krízisüzemmódba kapcsolt, mind a politikai, mind a katonai szint hozta az elvárható gyors döntéseket, megtörténtek a 2014 óta kidolgozott és begyakorolt mozgósítások, csapattelepítések, új többnemzeti erők felvonultatása a keleti határokra.
Az ukrán konfliktus a NATO egységes légtérvédelmének hiányosságaira is rámutatott. Előbb egy ukrán felderítődrón szállt el egészen Zágrábig, majd egy litván kisgép repült Bulgáriáig (Hajdúszoboszlón még tankolni is megállt), hogy aztán eltűnjenek ismeretlen állampolgárságú pilótái.
de az esetek rávilágítottak, hogy modern vadászgépek ide, távolba látó radarok oda, a rendszer nem tökéletes.
A NATO politikai tesztje a júniusi madridi csúcs volt. A részletekbe nem belemenve, a tagországok ismét egységet mutattak, az utolsó pillanatban Svédország és Finnország csatlakozási szándékát közösen fogadták el (bár a magyar és a török ratifikáció halogatása ezzel ellentétes), és megszületett az új konszenzusos jövőstratégia Kína változó szerepének hangsúlyozásával.
Ukrajna kapcsán a csúcson is kiderült, hogy van némi mellébeszélés. A NATO halált okozó fegyverekkel, drónokkal, tankokkal, egyebekkel nem támogatja Kijevet, bár néha Jens Stoltenberg főtitkár megnyilatkozásaiból ennek épp az ellenkezője látszik.
Ebben a kérdésben pont nincs konszenzus, de erre senki nem akar büszke lenni. Ami helyette van, az amerikai vezetéssel az egyes országok támogatása kétoldalú alapon.
Nyitóképen: A NATO zászlaját tartja egy katona a Vaskard 16 (Iron Sword 16) fedőnevű, négyezer fős NATO-hadgyakorlat záróünnepségén Litvániában 2016-ban (otó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik a bukott kormányfővel, vagy „integrálja”.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
A sorosista poitológus fél, hogy „Orbán Magyarországa a vesztes Oroszország utolsó európai csatlósa lesz”.
Az Egyiptommal határos Rafah ellen készülődő izraeli támadás óta feszült a két ország viszonya.
