L. Simon László: Három évtized után még mindig velünk él a kommunizmus

Az öröm érzése, hogy legyőztük a kommunizmust, évekig kísért minket, 30 év távlatában azonban mintha elmúlt volna – vetette fel az első problémát a Terror Háza Múzeum és a Szent István Intézet közös konferenciájának kerekasztal-beszélgetése során Tallai Gábor, a múzeum programigazgatója. Erre reagálva L. Simon László bevallotta, a csalódás őt magát is hamar utolérte, ahogy a rendszerváltás eufóriája egyébként is gyorsan szertefoszlott. A Nemzeti Múzeum főigazgatója úgy látja, ennek az alapszerződések és a kárpótlási rendszer egyaránt okai lehettek, az emberek úgy érezhették, hogy „elcsalták a rendszerváltást”, amiért a választók az MDF felelősségét is felvetették. „1993 környékén viszont megrázó volt tapasztalni, hogy visszajöhetnek a kommunisták” – fogalmazott, hozzátéve: „akkor azt sem zárhattuk ki, hogy valamiféle restauráció következik”. 

Baczoni Dorottya már ahhoz a generációhoz tartozik, akiknek személyes emlékei nincsenek a rendszerváltás idejéről, a családi emlékezet jelentősége azonban meglátása szerint komoly erővel bír. A XX. Század Intézet igazgatója a lineáris történelemszemlélet marxista sémájára hívta fel a figyelmet, óva intett annak kelepcéjétől. Hangsúlyozta, a főigazgató által felelevenített össztársadalmi csalódás nem von le semmit a rendszerváltás történelmi jelentőségéből. 

Romániában ellopott forradalom történt, posztkommunista rendszerbe mentették át a kommunizmust, elmaradt a nemzeti fordulat, ezzel szemben Magyarországon a rendszerváltoztatás felszabadító pillanatát csendben sajátították ki és 20 posztkommunista év után teljesedhetett csak be a valódi rendszerváltás – fogalmazott Békés Márton. A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója szerint rendre vesztesként tüntetnek fel bennünket nyugaton, miközben 1990 után éppen nyugati kulturális hegemóniát erőltettek rá az országra. Ennek jegyében például

mondta a történész. 

„Komoly felelősségünk van abban, hogy a szükséges munkát nem végeztük el” – figyelmeztetett L. Simon László, aki személyes példáját megosztva mondta el, hogy bár sokat írt a témáról és maga rengeteg alkalommal járt a Terror Házában, gyermekeit mégis elmulasztotta elhozni ide. De elmondta azt is, Dunaújvárosban még mindig zárul úgy állandó kiállítás, hogy a munkásőrnek öltöztetett bábu fölött ott van a felirat: „Ők vigyáznak ránk!”. Három évtized után még mindig velünk él a kommunizmus…

„Egyértelművé kell tennünk azt a terrort, amit az állampárt iránymutatása mellett a pribékek véghezvittek az országban” – hangsúlyozta L. Simon László.

ezért bontották le országszerte a kupolákat, a hagyományos faluképet, ezért építettek Kádár-kockákat és paneleket mindenhová, mondta a főigazgató, majd utalt arra is; azért is van jelentősége annak, milyen utat választ az ország április 3. után, mert évszázados feladatunk van a településképek helyreállításában, a jobboldalon pedig e tekintetben látszik az igény és az akarat.

Békés Márton arra emlékeztetett, a marxizmus nyugati eszme, amit keleten próbáltak ki, példaként említette, hogy a kommunista kiáltványt legelőször Londonban nyomtatták ki. Gyarmati gondolkodás jellemezte a nyugatot e tekintetben is, ugyanúgy, ahogy az ötszáz éve jellemző, tette hozzá. Ugyanakkor mi magyarok 12 éve a saját nemzeti utunkat járjuk, ami a progresszívek óriási dühét váltja ki.  

Válaszolnunk kell a generációs kérdésekre, hiszen ma már nem mindenkinek egyértelmű, hogy Európa korábban két részre oszlott és létezett a vasfüggöny, hívta fel a figyelmet ezen a ponton a feladatok sokrétű voltára Baczoni Dorottya. 

A feladatokról beszélt L. Simon László is. Megfogalmazása szerint, amit az iskolában megtanítottak, azon nagyon nehéz változtatni, márpedig több szempontból a ’80-as évek légköre vesz körbe minket az iskolában. A résztvevők egyetértettek abban, hogy nem csak a tankönyvekben rejlik a válasz,

Ha ez nem következik be, „elveszítjük a fiatalságot”, mondta a Nemzeti Múzeum főigazgatója. 

Arra is emlékeztetett, hogy narratívák háborújában élünk, nem csak a konzervatív történelemszemlélet tesz kísérletet arra, hogy az igazságot felmutassa, hanem a baloldali narratívaírás is küzd, ráadásul hatékonyan hívja segítségül a művészet világát is. A jó múzeumok mellett szükség van jó drámákra, regényekre, színvonalas filmekre is, mert a katarzison keresztül a művészet hozza közel az emberekhez a történelem precíz ismeretét. Ennek jegyében kell megakadályozni azt is, hogy a magyar nagyregények oktatása kivesszen az iskolákból, mert rajtuk keresztül az identitásunk forog kockán – mutatott rá a Terror Háza Múzeum és a Szent István Intézet konferenciáján L. Simon László.

A képekért köszönetet mondunk a Terror Háza Múzeumnak.