Ahogy arról már korábban is írtunk, noha a szekularizmus évszázadokon keresztül határozta meg a nyugati politikai gondolkodás alapjait, a koncepciót manapság újfent kihívások érik. Ennek megfelelően 2020. november 20-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Politika- és Államtudomány Kutatóintézete nagyon is aktuális problémakör tárgyalására vállalkozott, amikor megrendezte Christianity, politics, and secular religions (Kereszténység, politika és szekularizmus) című online workshopját. Cikkünkben az eseményen elhangzottakat foglaltuk össze.
Hans-Otto Seitschek párhuzamot von a politikai és a hagyományos vallások módszertana között
Az esemény első előadásában Hans-Otto Seitschek, a müncheni Lajos-Miksa Egyetem professzora Totalitarianisms as political religions in the 20th century: historical and philosophical reflections (A totalitarianizmus, mint politikai vallás a 20. században; történeti és filozófiai bírálat) című előadásában kifejtette,
a szekularizáció ellenére bizonyos vallásos elemek fontos szerepet játszottak a modern totalitárius rendszerekben,
például a kommunizmusban vagy a nemzeti szocializmusban. Állításait olyan teológusok, filozófusok, társadalomtudósok munkásságán keresztül támasztja alá, mint Tommaso Campanella, Daniel Clasen, Eric Voegelin, Raymond Aron és Jacob Leib Talmon.
Seitschek felhívta a figyelmet, a politikai és a vallás kapcsolatának vizsgálata évszázados hagyomány a nyugati kultúrkörben. Ékes példája ennek Tommaso Campanella, olasz származású domonkosrendi filozófus teológus.
Campanella ugyanis már 1638-ban a „politikai vallás” fogalmáról, e körben pedig különösképp a retorika meggyőző erejéről írt
(mindemellett a filozófus Napállam című utópiája mellett sem lehet elmenni szó nélkül).
A müncheni professzor Daniel Clasen német származású filozófust is a politikai vallással kiemelten foglalkozók között említi.
Clasen Machiavellista módon viszonyult a valláshoz,
megítélése szerint ugyanis a legfőbb hatalomnak azt a vallást kell támogatnia, amely szem előtt tartja az állam érdekeit – e körben pedig a hittérítést kifejezetten indokoltnak tartja, akár erőszak útján is.
Ugyancsak a kérdés szaktekintélyének számító
Eric Voegelin amerikai-német jogász, politológus és filozófus elméletét Seitschek négy pontban foglalja össze:
Voegelin olvasatában egyrészt a politikai szféra pedig nem szigorúan világi, másrészt a politikai és jogi rendet Nyugaton mindig a keresztény rendről mintázzák, harmadrészt minden politikai közösség jellemezhető valamilyen vallási dinamikával és szimbolizmussal. Negyedrészt pedig, tekintettel arra, hogy minden emberi lény alapvetően vallásos és spirituális, a politikai közösségeknek törekedniük kell arra, hogy figyelembe vegyék és védjék ezeket az emberi tulajdonságokat.
Seitschek szólt Raymond Aron francia szociológus és filozófus munkásságáról is, aki a totalitárius tömegmozgalmak karakterjegyeit a vallások ismérvei mentén vizsgálta.