A jelentés felszólította az intézményeket, hogy kártalanítsák az áldozatokat és töröljék Tunézia „törvénytelen adósságát”.
Tunézia ma adósságcsapdában van és legalább egy éve többet fizet külföldi adósságtörlesztésként, mint amennyi forrást külföldi hitelekből kap,
az új hitelek a régi adósságok kifizetésére mennek el.
2016-ban, amikor Tunézia jelentős hitelprogramot írt alá a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), a tunéziai GDP több mint 5 százalékát fordították az adósságszolgálatra, de a hitelprogram minden egyes évével ez a szám nőtt, és 2021-re majdnem 12 százalékra ugrott (ez normális esetben egy fejlett országban sokkal inkább 2-4 százalék körüli összeg.)
Mivel az IMF-hitel 2020-ban lejárt,
a hitelezők egyre kevésbé hajlandóak kölcsönt nyújtani Tunéziának, amíg az nem ír alá egy új IMF-hitelt,
amelynek feltételei között szerepelnek az állami kiadások csökkentését és a fennmaradó állami tulajdonú vállalatok további privatizációját célzó strukturális reformok, tehát
a szervezet a hagyományos megszorító politikát követeli a nemzetközi befektetők érdekeit képviselve, egy az éhezés szélén álló országon.
A külső források pedig szép lassan elapadnak. Az állam 2021-es költségvetésében eredetileg azzal számolt, hogy Tunézia 13 milliárd dinárnyi külső hitelt kap a költségvetés fedezésére; 2021 novemberének végéig azonban csak 6,7 milliárd dinárnyi külföldi hitel érkezett az államkasszába. Ez azt jelenti, hogy a várt hitelek nem érkeztek meg, írja az elemzés.
Helyi kritikusok azt hangoztatják, hogy az ország nem kapta meg a már beígért részleteket vagy hiteleket, így ez egy stratégia az ország megfojtására. Szerintük Tunézia hitelezői üzenték azt, hogy
ha nem hajtják végre az IMF által előírt strukturális reformokat, nem kapnak finanszírozást és az ország végül nem tud majd búzát, gázt és gyógyszert importálni.
Az IMF-megállapodás nélkül Tunézia kirekesztődik a nemzetközi hitelpiacról, ami még több fizetési problémához vezethet az olyan létfontosságú áruk, mint az élelmiszerek esetében.
(Címlap: MTI/EPA/Mohamed Meszara)