Így végzik ki a szabad sajtó maradékát

„A képlet egyszerű, a 7,5 százalékos reklámadó azoknak fáj majd, akik nem az állami hirdetésekből élnek, nem azoknak, akik ilyen körülmények között is megduplázták a listaáraikat. Azaz azoknak a médiumoknak, ahol még igyekeznek újságírói tevékenységet végezni. Úgy mint a hatalmon levők ellenőrzése, az ellenzék szánalmas lejáratási kísérletei és álhírek fordítgatása helyett.

»A kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára« – írta még 2014-ben a reklámadóról az akkor még vonalas kormánypárti Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese, Csermely Péter. Az RTL Klub tervezett kicsinálásáról beszélt főleg, de akadtak ott általánosabb érvényű megállapítások is: »A reklámadó pórázra veszi a médiát, s hogy a nyakörv szoros vagy laza, és a közös séta tempója lassú vagy gyors, az már csak kormányzati elhatározás kérdése lesz. A reklámadó csökkenti a média forrásait, megnehezíti a munkáját, korlátozza a hatékonyságát, akadályozza a feladatai ellátását.«

Most keményen megszorítják azt a nyakörvet, nem véletlenül írta a Magyar Reklámszövetség, hogy »a magyar kormány hadat üzent a médiaiparnak.« Mindenkinek, aki nem seggnyaló. Online és print média, tévé és rádió, mindenki szívni fog. A jelenlegi állás szerint legnagyobbat a főleg reklámbevételekből élő online sajtó.

A szerkesztőségek nagy része eddig is túlterhelt volt, így viszont már az alapműködés kerül veszélybe, mert egy ekkora reklámadó kirúgásokhoz, vagy akár teljes megszűnéshez is vezethet. Az állam diktálhat: 2015-ről 2016-ra 12 százalékkal nőtt a teljes reklámtorta, az állami költés viszont 80 százalékkal. Akit életben akarnak tartani, azt életben tarthatják, de ne higgyük, hogy nem kérik meg az árát.

Ha úgy tetszik nekik, 2018-ra már csak a baráti és a pórázon tartott sajtó marad. Az újabb Fidesz-győzelem utáni címlapokat elnézve nem is értjük majd miért is zavarták volna el ezt a csodálatos kormányt.”