A gitáros mise összekeveri a szent és a világi szerelmet

„Ez valóban dilemma: az igazán minőségi zenébe nem tud belekapcsolódni a nép, ha viszont a nép énekel, az szükségszerű minőségvesztést jelent. Részvétel vagy minőség? Mire voksol?

Nem zárkózom el a nem énekelhető zenekari részek és a népénekek váltakozásától misén belül. Viszont nem járok gitáros misére, mert nem szeretem, nem tartom elég jónak és méltónak a zenei anyagát a liturgiához. Görög katolikus vagyok, nekünk egész más a felfogásunk: nincsenek népénekeink. Nekünk ez így természetes, a liturgia zenei anyagát viszont el tudjuk énekelni. Úgy tartjuk, a liturgiához csak a liturgikus szövegek eléneklése illik. Az ortodox egyházban viszont nem énekel a nép: csak olyan vehet részt a zenei szolgálatban, akit erre kiképeztek. Ettől még a hívek tudják a szöveget és a dallamot: a moszkvai közvetítéseken látszik, hogy mozog a szájuk, magukban énekelnek, de arra nem tartják méltónak magukat, hogy bekapcsolódjanak a kórus énekébe.

A gitáros miséket a lelkipásztori igényekkel szokták magyarázni, miszerint ez népszerű és erre van igény. 

Szerintem ezeknek a daloknak a szentmise előtt és után, a liturgián kívül van a helyük. A mise kivételével mindenütt jók. Régen is így volt. Minden kornak megvolt a saját könnyűzenéje, amelyet a vallásos hívek megtöltöttek vallásos tartalommal. De ne akarjuk ezt olyan keretbe tenni, ami nem illik hozzá. Azt kellene mondani, hogy a gitáros liturgia egy másik rítus. 

De miért nem illik a gitáros ének a misébe?

Mert profán. A gitáros énekek jók arra, hogy jól érezzük magunkat közösen, hogy a közösségi együttlétet szolgálják. De itt a hangsúly az együttléten van, nem pedig a transzcendensen, amire a mise irányul. De ez már a szembemisézés-»háttal misézés« problematikájában is megjelenik, hogy együtt fordulunk-e az Isten felé, vagy egymás közt beszélgetünk az Istenről. Ha összekeverjük ezeket a dolgokat, akkor mindegyiknek ártunk. A szalonnás túrós tésztát nem szórjuk meg cukorral is. Egy kollégám azt mondta: egy darabig szerette a gitáros misék dallamvilágát, aztán rájött, hogy ez koncerten, házibuliban, baráti beszélgetés háttérzenéjeként jobb, mivel a zenei anyag azokat az érzéseket idézi meg, ami ilyen más típusú közösségi együttléteken szokásos, és a miséhez nem illik. A gitáros mise összekeveri az amor sanctust és a világi szerelmet, pedig ezeket külön kell választani. Azért kardoskodom a méltó liturgikus zene mellett, mert tudom, hogy azt együtt írták a szöveggel. Nem az volt, hogy valaki írt egy szöveget és lepasszolta egy zeneszerzőnek, hogy az meg írjon hozzá dallamot. Ez a bizánci egyházzenei hagyomány üzenete.”