Kilenc évvel ezelőtt nem tudtam, hogyan kell hozzányúlni egy Down szindrómával született emberhez. Sejtelmem sem volt, mihez kezdjek magammal, ha egy értelmi sérült fiú ártatlan szeretettel átölel és azt mondja: „olyan szép vagy!”.
„Zajlik a Paralimpia Londonban. És zajlik a vita, hogy mikor, mennyi, milyen közvetítést kapnak róla az emberek. Én örülök a vitának, mert a vita jó, a vita előrevisz. De ez az írás most nem erről a vitáról szól. A vita (amelyben elhangzottakkal kapcsolatban persze nekem is van véleményem, meglehetősen markáns, de ez most nem ide tartozik) pusztán elindított bennem egy gondolatot, amely talán, remélem, újabb vitát szül majd... mert, mondom, a vita jó.
Egy családról írok ma. A családomról – mármint: a másik családomról. Nem hárman vagyunk benne, hanem több tízezren. Magyarok, akiket összeköt a hazájuk, az emberi mivoltuk, és az emberségük. Ez a család itthon, nálunk már több, mint 20 éve létezik, mégis sokan semmit sem tudnak róla. Még annyit sem, mint a Paralimpia családjáról. Én magam nagyjából 9 éve vagyok a tagja ennek a nagy és ismeretlen családnak mint önkéntes, illetve pár éve mint jószolgálati nagykövet. Írhatnám azt is, hogy befogadtak, de talán jobban leírja a helyzetet, ha azt mondom: örökbe fogadtak. Mert ha az ember egyszer csatlakozik a Speciális Olimpia családjához, akkor onnan soha többé nem akar szabadulni. Tényleg külünleges emberekről van szó. Olyanokról, akik értelmi sérüléssel, vagy ahhoz társulva még egy sor más fogyatékkal együtt élik az életüket. És a szüleikről, a testvéreikről, a nevelőikről, az edzőikről, a segítőikről, az önkéntesekről. A mozgalom Amerikából, a Kennedy család környezetéből indult, és arra az alapvetésre épült, hogy az értelmi fogyatékkal élő ember is teljes értékű ember. Nem kell, hogy láthatatlan legyen, hiszen létezik, ugyanazt a levegőt szívja, mint mi, egy, a mienkhez nagyon hasonló tüdő segítségével. Sorsa, sikerei, kudarcai, érzelmei vannak - tehát szeret és gyűlöl, dühös és örül, izgatott és ellazult... Szeret együtt lenni embertársaival, van kedvenc énekese, kedveli a filmeket, és utálja a sóskafőzeléket. Olvas, színházba jár, sőt, színházat csinál, randevúzik, házasodik, csalódik, újrakezd. És ugyanez az ember, hát hiszen ember, szereti kipróbálni a saját határait, tesztelni a tűrőképességét, versenyezni, megmérettetni, és legyőzni a másikat. Ettől érzi magát embernek, pont, mint te meg én.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
Ő volt az első a világon, aki az épek és a fogyatékkal élők között is érmet szerzett az olimpián. Autóbalesete miatt fiatalon kerekesszékbe kényszerült, és elképesztő akadályokon keresztülküzdve magát lerakta a parasport alapjait. Szekeres Pál háromszoros paralimpiai bajnok vívóval beszélgettünk.
Hiába ígérte meg, semmi nem valósult meg a budapesti bérlakásépítési programból.
Nem nehéz megjósolni: a Bayer Leverkusen lesz az Európa Liga-finálé egyik résztvevője.
