Mozgástér

„A Nagy Imre újratemetésekor elmondott beszédet a történelem vitathatatlanul igazolta. És bár nem látunk bele a kormány, az unió és a valutaalap lapjaiba, azt azért kijelenthetjük: nem áll olyan rosszul az ország, ahogyan az ellenzék szeretné láttatni. (...)

Előbb-utóbb a baloldalnak is rá kell jönnie: a se Isten, se haza, se család elvek szerint politizálva, hiteles gazdasági program nélkül nem teremhet számára sok babér. Eddig ugyanis nem tettek mást, mint gondolkodás nélkül támadták a kormány intézkedéseit. Brüsszelbe és az Egyesült Államokba járkálnak panaszkodni, hazugságaikkal minden orgánumnál, minden hullámhosszon az ország lejáratásán dolgoznak. Teszik ezt nyolcéves botrányos kormányzás után úgy, hogy közben egyetlen használható javaslatuk nincs. Mindent feladtak, most már ideológia nélkül vergődnek, kizárólag a gazdasági válságban, a felkorbácsolt közhangulatban és a külföld segítségében bíznak. Sztrájkok, nagyobb elégedetlenségi hullámok azonban nincsenek. Gyurcsány Ferencék léböjtkúrájához egyetlen külső ember sem csatlakozott, sajátjaik közül Vadai Ágnes is csak napi egy órát éhezik velük.

A belpolitikai csatározások közepette nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a világ, benne Európa, ismét alapvető változások előtt áll, Amerika hatalmi pozíciója egyre bizonytalanabb. A modern társadalmat felváltja valami más, aminek meghatározása még várat magára. Ebben a bizonytalanságban új lehetőségek nyílnak meg, ha úgy tetszik, mindenkinek megnő a mozgástere. Leleményes politikával akár a haszonélvezője is lehet az ország ennek a képlékeny helyzetnek.

Ehhez pedig most is jól jöhet egy kis merészség, mint 1989-ben.”