X-Faktor a The Voice ellen: miért bukik a TV2?

„Tudniillik a The Voice – lássuk be feltett kézzel – tévedés, és nem csupán azért, mert adásról adásra unalmasabb a műsor, így már a második reklámblokk előtt behorkoltatja a polgárt; hanem azért is, mert a formátum honosításán túl nem fektettek bele (na ja) munkát a produkciókba. Pedig aztat, jé, nagyon is kellett volna, hiszen manapság már nem lehet eladni egy énekműsort azzal, hogy abban jó sorsú/rossz sorsú fiúk/lányok megkapják a lehetőséget/nem kapják meg a lehetőséget.

Kösz szépen, ilyet már láttunk – látunk –, az élvezhetőséghez kellene valami plusz is; dinamika, háttérsztori, dráma, nevetés, vágó, rendező, továbbá az, hogy a produkció arcai egyrészt valamilyenek legyenek, másrészt legyen köztük vibráció, mintegy kohézió. Ehhez képest a The Voice-ban a mesterek olyanok, akárha nem is lennének. Somló Tamás rendre alszik, aztán fölriad, s mond valamit poént, amiben nincs poén; Molnár Ferenc Caramel a szív útjai fíling jegyében többnyire arról értekezik, hogy belülről jött-e a dal vagy nem, s ehhez a nézőpontjához minden előadónál unásig ragaszkodik; a hónalja által is felismerhető Mező Mihály igyekszik show-t vinni a műsorba, de ehhez kevés, hogy időnként hevesen azt mondja, »reszkess, Magyarország«; Malek Andrea meg csak nevet és nevet, gyors közhely, aztán nevet és nevet.

Gáz ez a magyarított The Voice, élvezhetetlen, pláne, hogy legutóbb kiderült, mennyit ér A Hang: a kvázi női hangon énekelő fiú kapcsán Mező azt bátorkodta elővezetni, hogy megnyomta volna a gombot (azaz kiválasztotta volna a neki háttal éneklő ifjút), ha tudja, hogy fiú. Tőlem, tisztelettel tolom e szívből fakadó konklúziót, lehetne akár Chewbacca, Buckalakó vagy R2-D2 is a Csillagok háborújából, ha egyszer a hangja: jó.”