„Hogy a görögöknek más a viszonyuk a munkához, mint mondjuk a németeknek, azt csak olyan ember tagadhatja, aki vagy őrült, vagy még soha nem látta Frankfurtot és Athént, vagy pedig a szemérmes HIV-szakértőkhöz hasonlóan attól fél, hogy tényeket kimondani rasszizmus.
Olyan ember, aki szerint még gondolni sem szabad olyat, hogy a magyarok kevésbé elkötelezettek a demokratikus alapjogok iránt, mint a hollandok, a Közel-Keleten a köztereket kevésbé tartják tisztán, mint Skandináviában, vagy hogy a feketék gyorsabban futnak, mint a fehérek.
Igen, a lusta elég erős szó. Azért erős szó, mert akárcsak a bujaság, a restség is ott van a hét főbűn közt, a hét főbűn pedig az az alap, amire a keresztény-nyugati világ közel két évezreden át épült. De ettől még azt tagadni, hogy a görögök (déliek) mást, máskor és máshogy szeretnek dolgozni, mint a németek (északiak), körülbelül olyan kaliberű tévedés, mint azt bizonygatni, hogy ha egy átlagspanyollal és egy átlagsvéddel megbeszéled, hogy este nyolckor találkoztok vacsorára, akkor mindketten egyszerre fognak odérni.”