Tompos Kátya 7/B-s tanuló emlékére
Tizenkét évesen döntötte el, hogy színésznő lesz. Két tucat ember volt a nagy pillanat tanúja – nem tudtuk, hogy egy nagy pálya lesz belőle, ahogy azt sem, hogy ilyen tragikusan rövid.
Göncz Árpád jó ember volt. Magával ragadhatta volna a hatalom, mint százból kilencvenkilencet. De úgy halt meg, ahogy végigélte csaknem 94 évét. Jó emberként. És ennél többet senki nem tehet.
„Jó embernek lenni nincs sem ranghoz, sem származáshoz kötve. Ugyanúgy lehet jó ember egy könyvelő, egy portás, mint egy köztársasági elnök.
»Jó embernek lenni« tantárgy még sincs az iskolákban. A vizsgákon mindenki a tangensekre, szinuszokra és koszinuszokra koncentrál. Pedig jó embernek lenni a legesleggyakoribb, legtermészetesebb feladat, olyan egyenlet, aminek megoldókulcsát mindenkinek ismernie kellene.
Tananyag híján egy dolgot tehetünk. Tanulunk a jó emberektől.
Göncz Árpád jó ember volt. Magával ragadhatta volna a hatalom, mint százból kilencvenkilencet. De úgy halt meg, ahogy végigélte csaknem 94 évét. Jó emberként. És ennél többet senki nem tehet.”