Gyurink

„Végül is ha őszinték vagyunk, az MNB-s lenyúlás, a maga pőre tömegszerűségében tényleg nem olyan nagy durranás. Ha a fura, százmilliárdos kötvényvásárlásokat és az ingatlanokat nem számoljuk, így első blikkre közvetlenül olyan 2-3 milliárdról lehet szó. Mostanában Mészáros Lőrinc gazdájának egy napja kerül nekünk ennyibe. Mi pedig akár, mint valami szappanoperában, még drukkolhatnánk is Gyurinknak, hogy a valaha csöndes, esetlen, szégyenlős egyetemista, majd az évtizedeken át a háta mögött kiröhögött közgazdász rút kiskacsának is sikerül-e kiskirályfivá, pontosabban ukrán–orosz típusú oligarchává válnia? Szóval az egész MNB-lenyúlás, így, a történelmi kontextusába illesztve egyelőre inkább egy nagyra nőtt, de pitiáner, mint földrengető dolog.

Lenne.

Csakhogy van egy probléma. Nagy. Ha Mészáros Lőrinc gazdája néha nagyot lop, az ugyan irritáló, de nem feltétlenül veszélyes az országra. Viszont ha egy jegybankelnök akár csak egy kiflicsücsköt is lenyúl, az nemcsak irritáló, hanem szimplán életveszélyes. Emlékszünk még arra, amikor 2012-ben Mario Draghi egy mondata megállította az euró lejtmenetét? A jegybankelnököt többek között azért fizetjük, mert válsághelyzetben a piacok adnak a szavára. Ő a mi beépített pánikgombunk: ha beütne a krach, akkor még ott van egy lehetőség, hogy ő kiáll és személyes tekintélyénél is fogva megpróbálja lecsitítani a háborgó tengert. Ez a mutatvány azonban csak akkor működik, ha a piac komolyan veszi az illetőt.”