Ország a határon

„A magyar kormány második-harmadik embere szerint – sarkítok – megbocsáthatók a zsidók és a cigányok (stb.) kiirtására uszító írások, ha a szerző egyébként, amikor e tevékenységét nem űzi, szépen bemutatja Erdélyt.

Ha ez így van, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy – ismét sarkítok – a már említett időszak propagandagépezetének legfőbb alakjai néhányszor hibáztak, amikor közzétették ideológiájukat népszerűsítő, a fajok eltiprását alapvetésként értelmezendő irataikat, de amúgy kellemes társasági emberek voltak, és szerették a gyerekeket. Nem tudni, a Lázár János-féle rezümé tudatos volt-e vagy becsúszott. Ha tudatos, akkor nagyobb a baj, mint gondoltam, és attól kell tartani: a jövőben ez a hang – e bátorítás nyomán – csak erősebb lesz. Ha viszont »csak« becsúszott, akkor ezt – a fentebb írtak miatt – valakinek helyre kell tenni.

Nem olyan bonyolult ez.

Csupán annyit kell határozottan, mélyen a szemekbe nézve mondani, hogy mi ezt a kitüntetést mélységében nem gondoltuk át, s mivel nem tartjuk haladó gondolatnak, hogy például a zsidókat és a cigányokat ki kell irtani, az elismerést visszakérjük.

Uraim?”