Kávé és Népszabadság

Mondotta Heinrich Pecina, a felfüggesztett Népszabadságot is kiadó Mediaworks tulajdonosának, a Vienna Capital Partnersnek (VCP) a vezetője a Profil című osztrák gazdasági hetilap hétfői nyomtatott kiadásában megjelent interjúban: 1. Az újságot újra akarták indítani a szerkesztőség bevonásával, azonban a lap munkatársai „inkább a fizetésük, mintsem az újság jövője miatt aggódtak". 2. 2014-ben régi üzleti partnerként őt kérték meg a portfólió egy részének átvételére. Ennek feltétele volt, hogy a csomagban lévő regionális lapok és országos média mellett az 1956-ban az MSZMP által alapított, majd a rendszerváltozás után az utódpárt MSZP által tovább irányított „kényes" lapot, a Népszabadságot is átvegye. 3. Kifogásolta, hogy a Népszabadság meg akarta tartani a korábbi privilégiumokat, például azt, hogy írhassanak a lapba a szocialista párt régi, kiérdemesült funkcionáriusai, akiket azután mint szerzőket fizettek ki. 4. Elmondta: úgy képzelte, hogy fel lehet fejleszteni a lapot, mert becslései szerint a magyar lakosság 40-50 százaléka kormánykritikus, „az öreg posztkommunistáktól a fiatal baloldali liberálisokig", akiket „az Orbán elleni gyűlölet tart össze". Őket kellett volna a lapnak megszólítania, de várakozásai nem teljesültek. 5. Arról is beszélt, hogy felbosszantotta Martin Schulznak, az Európai Parlament elnökének kiállása a Népszabadság mellett. A politikus Twitter-bejegyzésében magyarul fejezte ki szolidaritását. Heinrich Pecina szerint az elnök a „mi pénzünkből él", nem vállalkozó, így nem kell törődnie azzal, hogy munkahelyeket biztosítson.

"Szakmájukat komolyan gyakorló újságírók által megírt cikkek, riportok megjelenése az olvasók sokoldalú tájékozódását szolgálja.” Mint tudjuk a Népszabadság ujságírói szakmájukat komolyan gyakorló újságírók. Ezeket mondta Heinrich Pecina, a felfüggesztett Népszabadságot is kiadó Mediaworks tulajdonosának, a Vienna Capital Partnersnek (VCP) a vezetője a Profil című osztrák gazdasági hetilap hétfői nyomtatott kiadásában megjelent interjúban. 1. "A lap munkatársai inkább a fizetésük, mintsem az újság jövője miatt aggódtak". 2. Kifogásolta, hogy a Népszabadság meg akarta tartani a korábbi privilégiumokat, például azt, hogy írhassanak a lapba a szocialista párt régi, kiérdemesült funkcionáriusai, akiket azután mint szerzőket fizettek ki. 3. Elmondta: úgy képzelte, hogy fel lehet fejleszteni a lapot, mert becslései szerint a magyar lakosság 40-50 százaléka kormánykritikus, „az öreg posztkommunistáktól a fiatal baloldali liberálisokig", akiket „az Orbán elleni gyűlölet tart össze". 4. Őket kellett volna a lapnak megszólítania, de várakozásai nem teljesültek. 5. Elmondása szerint az újságíróknak szabad kezet adott, csupán az volt a kérése, hogy olyan témákról írjanak, amelyek érdeklik az embereket.

Most vajon hol vannak a Magyar Nemzetet balliberálisnak hazudozó, Simicska-csicskázó barmok?