Csendes diktatúra

„Udo Ulfkotte Multikulturálisan és tehetetlenül című írásában egy berlini példán is bemutatta, milyen mély változásokat indított el a szakadatlan bevándorlás. »Schöneberg egy olyan multikulturális kerület, amelyben 2006 volt az első év, amikor német diákok csak rendőri felügyelet mellett tudtak iskolába menni. Az ok: nem német fiatalok brutális támadásai, akik az utcán csak úgy egyszerűen megverték őket. Van olyan iskola, ahol már német anyanyelvű tanuló nincs is, s ebben fölsejlik a főváros jövője. Egy tizedik osztályos lány, Jenny, a Riesengebirge középiskola tanulója meséli, mennyit kell eltűrniük a német tanulóknak arab és török társaiktól, akik minden ok nélkül verik őket. Aki német, az Schönebergben eleve vesztes. Mindegy, hogy bal- vagy jobboldali, keresztény vagy ateista, hetero- vagy homoszexuális, öreg vagy fiatal – itt minden német vesztes. Schönebergben láthatjuk a keresztény-nyugati kultúrkör lejtmenetét, a nyugati értékrend széthullását, amely kénytelen engedni az iszlámnak és átkaroló előrenyomulásának.« S hozzáteszi, hogy a jövőt illetően semmi remény. A török bevándoroltak hetvenkét százalékának nincs szakmai végzettsége, s Berlinben azoknak a fiatalkorúaknak, akik tíznél több büntetendő cselekményt követtek el, a hetvenkilenc százaléka migránscsaládból származik.

Mindez a mantra a németek többségének unalmas. Mindenki elégedettnek akar látszani, s a többség Merkelre fog szavazni, bár úgy kell neki, mint a hideglelés. És a német kisember, ha a tévében valamelyik műsorban idézik Nero császár szavait – Nem engedélyezem, hogy keresztények legyenek! –, sört vesz elő, és azt vegyelemzi az idők végezetéig.”