Képviselők, ha képviselnek

„Én 32 évesen életem legtudatosabb éveit annak a megemésztésével töltöttem, hogy a kétharmaddal a parlamentben ülő NER mellett nem fér el semmilyen világnézet, a többieknek fenntartott teret pedig tudatosan szűkítette le mostanra addig a Fidesz, hogy avatatlan szemlélő akár azt is hihetné, ebben az országban mindenki tökéletesen elégedett.

Az ellenzéki képviselők ráadásul lelkesen tettek ezért, hiszen nyolc éven keresztül csak a parlament széksoraiban láttam őket pampogni, esetleg a saját tüntetéseiken párszáz (ünnepek alatt akár ezer) ember előtt két egymásra köpés között.

A vasárnap este azért volt különleges, mert olyat láttam, amit szerintem eddig soha: képviselők végezték a képviselői munkájukat.

Sőt, nem csak megpróbáltak minket képviselni, de sikerült is nekik, hiszen egészen kézzelfogható módon mutatták be bárki számára érthetően, mennyire aljasul működik a közmédia azzal, hogy az ötpontos követelésük felolvasása helyett végül inkább kidobták kettejüket hajnalban az épületből, a többiek pedig azóta is állóháborút folytatnak az épületben. Van kinek szurkolni, és már ez is ismeretlen érzés volt eddig.

Az ország fele, ha csak pár órára is, de azt érezhette, végre nekik is van nyomuk ebben az országban.

Ezt a munkát végre nem lelkes civilek és naiv fiatalok végezték el, hanem azok az emberek, akiket ezzel bíztak meg.”