Mikor lesz a világvége?

„Amellett, hogy maga a szén-dioxid-kibocsátás feltételezett hatása is megkérdőjelezhető, az végképp nem várható el, hogy egy nyolcvan százalékban fosszilis tüzelőanyagokra épülő világban ezeket az energiaforrásokat rövid idő alatt szél- és naperőművekre lehessen lecserélni, amit a jelentés ajánl. Nagyon gazdag országok, mint Németország, megtehetik, hogy a környező országok erőforrásaira (tárolókapacitásaira, átviteli hálózataira) támaszkodva kísérletezzenek a megújuló energiaforrásokra való átállással. Sőt egyes jó adottságokkal (szél-, vízenergia) rendelkező országok (Dánia, Ausztria) jelentős eredményeket is érhetnek el, az országok túlnyomó többsége számára azonban az ENSZ-jelentés által sugallt út járhatatlan. A világ globális szén-dioxid-kibocsátása növekedni fog, még akkor is, ha a németek teljesítik a zéró kibocsátás követelményét, bár eddig ők sem tudtak eleget tenni vállalásaiknak.

Ami az ENSZ-jelentésben feltűnő, hogy szó nincs benne az atomenergiáról, amelynek segítségével, ha nem is egy-két évtized alatt, hanem hosszabb távon, valóban el lehetne érni a nettó karbonkibocsátás zéróra csökkentését, ha ez a cél. Ez azonban nem választási lehetőség, ugyanis a szén-dioxid után a zöldek második legnagyobb ellensége az atomenergia.

Mindebből következik, hogy a most már a hazai zöldek által is meghirdetett klímavészhelyzet nem tudományos tényekre épül, hanem politikai célokat szolgál, ráadásul kihatásában a valós környezetvédelmi célok megvalósítását hátráltatja, mert elvonja a figyelmet és a forrásokat a valódi problémák megoldása elől.”