Lánchídi csata

„A kormány az októberi budapesti vereség után azt ígérte, korrekt partnerségre készül a város ellenzéki vezetésével. Hogy ennek tanúbizonyságát adja, úgy módosították az iparűzési adó felhasználásának szabályait, hogy azzal meg is kötötték az önkormányzat kezét. A kukaholding úgy csinál, mintha fizetni akarna, de csak azért nem teszi, mert »hanyagságból nem kapott számlákat«, izzadjanak a szemétszállításért felelősek, ha nem akarják szemeteszsákokba fullasztani a várost. Alacsonyra szorítják a városvezetés költségvetését, amiből legfeljebb csak a kötelező szolgáltatásokra futja, közben úgy tesznek, mint az, aki az asztal felett mosolyog a partnerére, de alatta jó nagyot rúgna a lábába. Budapest nem fog uniós források nélkül maradni a következő években, mondják nyilvánosan, de titokban az ellenkezőjéről tárgyalnak. Mit tehet a másik? Saját kapcsolatokat igyekszik kialakítani az unióval. Hogy erről mit gondol a hátunk mögött a világ? A Várban tesznek mások véleményére.

De térjünk vissza a Lánchídhoz. A felújítás tervét már a korábbi vezetés is asztalra tette, de olyan ajánlatokat kapott, amelyek jóval meghaladták a kormány által jóváhagyott hatmilliárdos keretet. Most a dolog egyre sürgetőbb lett, már súlykorlátozásra is szükség van, a felajánlott pénz nyilvánvalóan kevés. Mindenre lehet megoldást keresni, üzente a helytartó, és azt javasolta a városvezetésnek, hogy lépjen fel a túlárazás ellen, mutassák meg, ők képesek az elődeiknél olcsóbban elvégeztetni a munkát.

Elfog a rossz érzés. Azt látom, hogy a magas budai várban székelő kormányzat a Lánchíd felújításának ügyét is egy újabb összecsapásként kezeli. Mintha az erkélyéről időnként letekintő »egyszerű falusi gyerek« személyes ügyének tartaná a budapesti csatát, mintha nem volna elvárható tőle is, hogy magáénak vallja a legnagyobb magyar valamivel több mint 170 évvel korábban kifejezett óhaját: szolgálja a híd a kettészakított ország összeforrasztását. Ha elsőként szeretne átmenni a felújított Lánchídon, ha méltó akarna lenni a »haza nagyjához«, a nemzet egységét szimbolizáló híd felújításához felajánlhatná ő is népes családja vagyonának egyéves jövedelmét.

Ha ez kevés, besegíthetnének vagyonuk egy részével a NER bárói is.”