Sok embernek mostanra lett nagyon elege közállapotunkból
Belefáradt Orbán tizennégy évnyi kormányzásába és abba, hogy az ellenzék ez idő alatt nem tudta őt és rendszerét legyőzni.
Nem azért buktunk meg, mert az ellenzék túlságosan rendszer- vagy Orbán-kritikus volt.
„Megesik, hogy valaki mások fogságába esik. A politikában is előfordulhat ilyesmi. Ez még nem a vég: ebből ki lehet szabadulni. Az igazi baj akkor jön, ha a fogoly beleesik a közismert Stockholm-szindrómába. Sokkolva a frusztráló tehetetlenségtől, elkezd azonosulni rabtartói nézőpontjával. Legyőzhetetlennek tekinti őket, akarva-akaratlanul kezd megfelelni az elvárásaiknak.
Kutatók szerint ez a jelenség a foglyul ejtések 27 százalékában is megtörténhet. Az áldozat akár úgy is érezheti – családon belüli erőszak esetén ez nem ritka –, hogy megérdemli a sorsát. Az elnevezés onnan származik, hogy Stockholmban egy esetben a bankrablók túszai öt nap lelki terror, agymosás után már maguk is igyekeztek meggátolni a kiszabadítási akciót. Később megtagadták a tanúskodást is.
Az ellenzéket ma két veszély fenyegeti. Az egyikről sok szó esik: ez a tanulságok levonása, illetve a változásra való képtelenség. A másikról kevesebb. Ez a Stockholm-szindróma: amikor a legyőzőink álláspontját fogadjuk el arról, mi is a baj velünk, és hagyjuk elfűrészelni értékrendünk gerendáit. Az ő magatartásukat, nyelvüket, világlátásukat látjuk érvényesnek, pusztán attól, hogy most ők a helyzet urai.”
Nyitókép: Ficsor Márton