Ki is valójában Európa ellensége?

„Szögezzük le egyszer és mindenkorra, Európa mi vagyunk. Európa mi is vagyunk, jobboldaliak, konzervatívok, keresztények, heteroszexuális fehérek. Véleményünk, meglátásaink a bennünket körülvevő világról, terveink a jövőre nézvést semmivel nem értéktelenebbek, mint azoké, akikkel nem értünk egyet, és akik el akarnak tüntetni bennünket. Velük szemben mi toleránsak vagyunk, befogadók, tőlünk aztán úgy élik világukat, ahogy akarják, nem szólunk bele. Megelégszünk annyival, hogy rendszeresen legyőzzük őket a választásokon. Azt viszont nem tűrjük, ha ezt a lehetőséget aljas módszerekkel el akarják venni tőlünk. Nem tűrjük a megbélyegzést, hogy állandóan nácinak, intoleránsnak, ilyen-olyan fóbiával élőnek próbálnak beállítani csak azért, mert nem vesszük be a globalista maszlagot a multikulturális kevert népességen alapuló Európai Egyesült Államokról.

Európa ellenségei nem mi vagyunk, hanem azok, akik belőlünk próbálnak ellenséget kreál­ni, mert az erős nemzetállamok együttműködésén alapuló Európában hiszünk. 

Merjük kimondani minél többen, minél több országban, hogy előbb vagyunk magyarok, németek, olaszok, szlovákok, szerbek, a sor folytatható definíció szerint az Atlanti-óceántól az Urálig, és aztán európaiak. Mi így vagyunk ­európaiak több mint ezer éve. Európa ellenségei azok, akik fel akarják mindezt számolni hagymázas ideológiájuk mentén, Európán kívüli érdekek szolgálatában.”

Nyitókép: Jakub Porzycki / NurPhoto / NurPhoto via AFP