Kovács Ákos szerint a drasztikus kísérletek korában élünk

2021. október 04. 12:06

Megtérésről, a közösség erejéről és a gyökerekhez való visszatérés fontosságáról beszélgettek Kovács Ákos Kossuth-díjas előadóművész és Somody Imre üzletemberből lett gazdálkodó részvételével azon az esten, amelyet a Magyar Krónika magazin megújulásának első évfordulója alkalmából rendeztek a Premier kultcaféban.

2021. október 04. 12:06
null

A szeptember 30-ai rendezvényt hatalmas érdeklődés övezte. Mindkét meghívott vendég a magazin szeptemberi számának alanya volt; a lap olyan karaktereket mutat be hasábjain, akik inspirálnak, ihletet adnak, utat mutatnak. Az egy éve tematikailag és arculatilag is megújult magazin történetei időről időre beszélgetős esteken folytatódnak, megadva a lehetőséget az olvasóknak, hogy személyesen is azok részeseivé váljanak.

Első találkozás

Kovács Ákos és Somody Imre most találkozott először személyesen, de mint arra beszélgetőtársuk, Tábori Kálmán, a Magyar Krónika lapszerkesztője is rámutatott, számos hasonlóság köti őket össze, ezek egyike, hogy nemrégiben mindketten valamilyen új dologba kezdtek. Somody a kilencvenes években a Plusssz pezsgőtablettát gyártó Pharmavit Kft.-vel vált milliárdossá.

Az egykor az egészségügytől a tudományos díjalapításon át a kistérségfejlesztésig számos területen munkálkodó vállalkozó mára minden üzletét eladta, és újabban homoktövis-termesztéssel foglalkozik.

Kovács Ákos első prózakötetének bemutatója szeptember 29-én volt.

A dátum nem véletlen, hiszen ha a művész az évnek ebben a szakában készül el egy munkájával, annak bemutatóját rendszerint Szent Mihály napjára időzíti. Számára ez nem csupán a behajtás napja, de a számadás ideje is arról, hogy a pásztor jól vigyázott-e a rábízott jószágokra. Ezt nem lehet megúszni – a most megjelent kötet címe is erre utal –: a szembenézést az életünkkel, önmagunkkal, és ilyenkor bizony az ember hibái is előkerülnek, nem csak az eredményei.

Városi élet és elembertelenedés

Tábori Kálmán kérdésére Somody Imre elmesélte, meghatározó volt számára a vidéki környezetben töltött gyerekkor. Ma már nehéz elképzelni azt az egymásrautaltságot és természetközeliséget, amiben éltek, ismeretlen, milyen megtermelni egy család számára az egész évi betevőt. A természetközeliség egykori megtapasztalása vitte abba az irányba is, amerre most tart, mert elembertelenedett, mesterséges világban élünk, és erős volt a vágya arra, hogy ebből kiszakadhasson. Kovács Ákos úgy véli, hogy a városi lét és az elembertelenedés összefonódik, ugyanúgy, mint a vidéki életre és a szakralitásra való vágy is.

Egykor a paraszti társadalom szakrális társadalom volt, a vágyakat is emberi léptékűre szabályozta az, hogy az emberek Isten törvényei szerint éltek. Somody Imre e gondolatot azzal egészítette ki, hogy ma mélyen hiányzik az emberek életéből a közösséghez tartozás. A tisztességes, őszinte közösségek megléte – a családon túl is – élet-halál kérdése a ma embere számára. Somody Imre több tanúságtételében is elmondta, hogy korábban a hitet a gyengék támaszának tartotta. Tábor Kálmán azon kérdésére,

hogy szükség van-e a bukásra ahhoz, hogy megtaláljuk a hitet, egyértelmű nemet válaszolt.

Az ő élete korábban egy világi, hitetlen ember sikeres élete volt, története pedig a kilencvenes évek világraszóló sikersztorija. A betegség, a család szétesése és az üzleti bukás egyszerre elviselhetetlen nyomása alatt jött rá, hogy önmagára támaszkodva nem tud minden helyzetből kimenekülni. Mindaddig azonban büszke volt a hitetlenségére. 2007-ben feleségével református iskolába szerették volna íratni a gyereküket, ezért, ahogy fogalmazott, beleinvesztált Istenbe: rengeteg lelkiségi könyvet elolvasott. A kísérlettel azonban padlót fogott, hiszen Istent nem lehet megvenni, nála ilyen racionális módon nem lehet előrelépni.

Istent nem lehet irányítani

Végül egy missziós alkalmon tért meg 2014-ben. Megértette, hogy Istent nem lehet irányítani, csak követni lehet – ezzel a felismeréssel élete legnagyobb sziklája gördült le a szívéről. Tábori Kálmán kérdésre Kovács Ákos elmondta, számára a megtérés mindennapos folyamat, hiszen mindig van új döntés, amelyen el lehet bukni. Értékküzdelem zajlik, nincs más kapaszkodó, mint visszatérni a gyökerekhez, a hithez, a tízparancsolathoz, ésszel, szívvel olvasni a Bibliát. A normális megváltoztatására tett drasztikus kísérletek korában élünk, iszonyú erők tépázzák a világot, a küzdelem ellenük a középgenerációra – amely érzi annak súlyát, hogy mit veszíthet – vár.

Fogódzót csak a hit jelenthet, ez a gyerekek esetében különösen fontos.

Számára a hit azt jelenti, örülj, szeresd az Istent, és vedd komolyan a dolgokat. Somody Imre szerint olyan világba csúszunk bele, ahol nincs egységes norma, mert mindenkinek saját normája van. Az individualizmus arra hergel, hogy mindenki a saját véleményét és igazságát hirdesse, nincs objektív igazság – neki épp ezért fontos Isten igazsága. Az ember már mindent szétszedett, most önmagát szedi szét, tévesen gondolva, hogy ez tudományos haladás.

A beszélgetés befejezéseként mindketten hangsúlyozták, hatalmas mindannyiunk felelőssége azért, hogy gyerekeink milyen világban fognak felnőni. Az est zárásaként megnyitották A hely szelleme című fotókiállítást: a megújult Magyar Krónika magazin első évének legizgalmasabb fotóiból készült válogatás október 7-ig tekinthető meg a Főfotóban (1088 Budapest, Baross u. 10.).

Fotók: Rakó Alex

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2021. október 04. 15:48
"Somody Imre több tanúságtételében is elmondta, hogy korábban a hitet a gyengék támaszának tartotta." Igen, ez is egy remek gondolat, és szépen mutatja azt, hogy a falusiak miért utasították el a vallást. A vidéki értékrend a macsókat, az erőseket támogatja, akik hatékonyan szembeszállnak az idegenekkel, hatékonyan szembeszállnak a természet erőivel. A nyers erő a falusi kitettségnek, folytonos veszélyérzetnek a része. Ez védelmet az ember nyers erejétől remélhet, ezért az erő, a hatalom felmutatása, a macsó viselkedés kifejezetten előnyös, amihez képest a kereszténység valóban a nyomorultak, a gyöngék, a "lelki szegények" mankója, a roncstársadalom vigasza, a "nép ópiuma". - legalábbis annak tűnhet, valóban. Ezen tényleg nehéz túllendülni, a vallást "átkeretezni", önmagunkat "átkeretezni", és feladni azt a félelmet, hogy mennyire nyomorultakká válunk mi magunk is, ha elfogadjuk a vallás által felkínált "ópiumot". Nehéz felismerni, hogy ez nem gyöngít el senkit, és még csak nem is azt jelenti, hogy beismerjük eredendő nyomorultságunkat, tehetetlenségünket. Tehát ez egy valós félelem, egy valós lelki gát. Aminek az oldásában természetesen sokat segíthet az, ha köztudottan erős, stabil, "macsó" emberek is nyíltan vallásosnak állítják magukat.
annamanna
2021. október 04. 15:39
"Egykor a paraszti társadalom szakrális társadalom volt, a vágyakat is emberi léptékűre szabályozta az, hogy az emberek Isten törvényei szerint éltek." Helyett - mágikus társadalom volt. Tele babonával, termékenységvarázslással, pl: "Ess, eső, ess, holnap délig ess, zab szaporodjon, búza bokrosodjon...." A mágia lényege a bőség, jómód, szerencse elérése, bevonzása, de még ennél is sokkal inkább a természet emberfeletti erőin való hatalomvétel, a természet emberfelettiségének megzabolázása. "Somody Imre e gondolatot azzal egészítette ki, hogy ma mélyen hiányzik az emberek életéből a közösséghez tartozás. A tisztességes, őszinte közösségek megléte – a családon túl is – élet-halál kérdése a ma embere számára." Ez már sokkal inkább igaz gondolat. Nagyon sok ember ugyanis tényleg nem igazán fogékony az olyan elvont, teljesen megfoghatatlan valóság iránt, amit transzcendensnek nevezhetünk. A "városiak" azért, mert a transzcendens nem logikus és ésszerű, a "falusiak" azért, mert nem kézzel fogható, nem látható-hallható-tapintható. Bizonyos szempontok szerint mind a "városi", mind a falusi" "logika" butaságnak és értelmetlennek tarthatja a transzcendenciát. A KÖZÖSSÉGRE azonban minden embertípus és embercsoport igényt tart, és a transzcendencia rendkívül jó ok és alkalom a közösségi élmény megerősítésére is. Mindig is igaz volt az, hogy az emberek jelentős része nem az Isten, hanem a többiek miatt jár templomba, hisz Istenben - nem azért, mert annyira biztos lenne a láthatatlan valóság létezésében, hanem azért, mert annyira biztos abban, hogy szüksége van a közösségre, ezért igazodik, és elfogadja annak erkölcseit. Az erkölcsök őre pedig egy közösségben mindig a transzcendencia, gyakorlatilag a mai napig semmivel sem lehet felül írni annak a reményét, hogy az emberfeletti, láthatatlan valóság elszámoltat minden embert, és ezért nem éri meg bűnözni - mert még ha a bűn az emberi társadalomban titokban is tartható, de a szellemvilág számára nincs titok.
annamanna
2021. október 04. 15:20
"Kovács Ákos úgy véli, hogy a városi lét és az elembertelenedés összefonódik, ugyanúgy, mint a vidéki életre és a szakralitásra való vágy is." A kereszténység hosszú évszázadokig olyannyira csak a városokban terjedt, és a vidékiek, a parasztok olyan mértékben elutasították, hogy a mai pogány kifejezésünk a valahai latin vidéki, falusi szóból származik, még a 21. században is ezzel definiáljuk a nemkeresztény embereket. Ezzel szemben az urbánus (orbán) emberek voltak a keresztények, bár ma már ennek a kifejezésnek nincs ilyen mellékzöngéje. Mi lehet ennek az oka? Rendkívül egyszerű: a városi életmód fogékonnyá tette az embereket a keresztény tanok iránt, a vidéki életmód pedig immunissá, elutasítóvá. Tehát konkrétan a fordítottja igaz annak, mint amit Kovács hasbarázik, a maga ostobaságával. Vajon miért voltak fogékonyak a városiak és elutasítóak a falusiak? - Mert a kereszténység pontosan azokra a problémákra koncentrált, amiket egy városi élet termel ki, vagy pontosabban a városi élet tesz súlyosan nyomasztóvá, nagyít fel, - és azokkal a problémákkal, amik a természetközeli életben merülnek fel, nem annyira hangsúlyosan törődik. Mik ezek a problémák? Teljesen egyértelmű, hogy az emberek egymás közti viszonyai, mivel a városokban már az ókor óta sok ember zsúfolódott össze viszonylag kis területen, akik folyton valamiféle interakcióba keveredtek egymással, egymással voltak ügyeik, egymással hadakoztak - és közben a természet megpróbáltatásainak nem voltak olyan hangsúlyosan kitéve. A vidéki emberek fordítva: jóval ritkásabban éltek, a napjaik nagy részét a természetben töltötték, a munkafeladataik nagy részét egyedül és nem csoportban végezték, sokkal kevesebb emberi interakcióba bonyolódtak, így kevésbé élték meg konfliktusosnak, ellentmondásosnak az emberi viszonyokat, - ezen a téren egyáltalán nem is volt szükséges különösebben fejlődniük, ügyesedniük, mert nem kellett hozzászokniuk a tömeghez, nem kellett megtanulniuk alkalmazkodni, - és nem kellett emberi törvényeket is folyton figyelembe venniük, mert a periférián élve a Központi Hatalom törvényei is kevésbé voltak érezhetőek, kevésbé voltak komolyan vehetőek, a periférián élő emberek ezért mindig sokkal öntörvényűbbek, mint a centrumban élők - pont emiatt az öntörvényűség szabadságára vágyók mindig is kifelé törekedtek a centrumból, hogy a periférián úgy éljenek, ahogyan nekik tetszik. - Ezek felett a periférián élők számára az idegen veszélyforrás, aki ellen agresszíven védekezni kell. Míg a városiak számára az idegen potenciális kuncsaft, akit meg kell nyerni, akivel jól és előzékenyen, barátságosan kell tudni viselkedni. - Ezek felett a falusi emberek számára a természet sokkal súlyosabb megpróbáltatásokat tartogat, nincsenek jelen a civilizáció olyan vívmányai, mint a városokban, a vidéki emberek technikailag mindig elmaradottabbak, mint a városiak, és minden módon jobban bele vannak vetve a természet "vadonjába", hiszen eleve azzal dolgoznak, abból próbálnak nyereséget kicsiholni, de a természet emberfelettien nagy és erős és kiszámíthatatlan, amit nemigen lehet emberileg megszelídíteni. Ezért aztán a parasztok mindig is igénybe vették a babonákat, mágiát, varázslást, ráolvasásokat, valamiféle olyan transzcendensnek gondolt segítséget, amivel a természetet megszólíthatónak, kordában tarthatónak vélték. A városi embereknek minderre nem volt különösebben szükségük, mert egy fazekas számára az agyag nem olyan félelmetes ellenfél, mint a paraszt számára a természet milliónyi kiszámíthatatlan veszélye, a vadállatoktól a betegségeken keresztül az időjárás tehertételéig. A városi emberek tehát nem a mágia, hanem a józan, racionális megismerés felé mozdultak el. A mérnöki számításokig, az egyes anyagok tulajdonságainak tudatos megértésééig, a tudományos ismeretszerzésig. A város a racionális tudást támogatja, a falu a mágiát. A kereszténységben pedig nincs mágia, és a keresztény vallás nem az anyagi boldogulásra és szerencsére koncentrál, nem úgy működik, mint egy termékenységvarázslás - a falusiak számára értéktelen. A keresztény vallás a mindenki iránt való jóságra, szelídségre, szeretetre, megalázkodásra, a törvények betartására tanít - ez a falusi logika számára nemhogy értéktelen, de sokkal inkább veszélyes is, hiszen nekik elemi érdekük a kívülállókkal szembeni nyílt agresszió. A városiak számára az idő egy irányban telik, a falusiak számára ciklikusan ismétlődik, körben forog, mindig megújul - így a falusiak a kereszténység időszemléletét sem értették, ami szerint egyszer vége a világnak és kész, nem kezdődik újra. Tehát minden szinten azt láthatjuk, hogy a kereszténység, mint vallás konkrétan a városi életmódnak, a városi logikának felel meg. A "népi-urbánus" ellentét valóban nagyon ősi, sok ezer évre megy vissza, az első városok létrehozatala óta, az ipar különválása óta megosztja az emberiséget, és ebben a dilemmában a kereszténység egyértelműen a város oldalán áll, nem véletlen, hogy a Biblia véletlenül sem a természetbe való visszatérést ígéri meg, hanem egy mennyei VÁROS, az Új Jeruzsálem földre szállását: Jel 21,2 És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. Jel 3,12 A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Vagyis konkrétan pont a VÁROSI ÉLETMÓD TESZ FOGÉKONNYÁ A KERESZTÉNYSÉGRE, nem a falusi.
nick89
2021. október 04. 14:46
Gerő Ernő versét ismeritek? Azt amelyikben megírja: "Dögölj meg apám, dögölj meg anyám Dögölj meg legelső szeretőm" Meg a másik politikus-költőét: "Zsidó kurvák seggéről készítettünk gipszlenyomatot" hogyaszongya "... a fejem bűzlő bőrdarab" K..va jó költőink vannak, csak az Arany János-i vonulat akarja őket lehúzni. Igaz-e Ákos?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!