„Ennek a világnak vége van” – Bemutatták Schmidt Mária Nyugaton a helyzet változóban című új könyvét

2014. január 23. 11:46

Milyen kihívások előtt áll a Nyugat a huszonegyedik század elején? Mi lesz a nemzetállamokkal? 2010-es Politikailag inkorrekt című kötete után újabb gyűjteményes munkát adott ki Schmidt Mária. A közéleti vitákban aktívan megszólaló történész a Nyugaton a helyzet változóban című esszékötetének főbb gondolatait Betlen Jánossal, Békés Mártonnal és Pogonyi Szabolccsal beszélgetve fejtette ki a Terror Házában rendezett szerdai könyvbemutatón, amely bővelkedett a spengleri pesszimizmust tükröző kijelentésekben.

2014. január 23. 11:46
Csunderlik Péter

„Hogy ha valakit bármi érdekel a világról, azt megtalálja. No nem a megoldást, hanem egy karakteres véleményt” – kezdte a Nyugaton a helyzet változóban című kötet ismertetését Betlen János. A beszélgetés moderátora kiemelte: Schmidt Mária könyvében annyira változóban van a Nyugat, hogy Kínáról is van benne szó, vagyis a műsorvezető az ismert ironizálva rácsodálkozó stílusában vezette a könyvbemutató beszélgetést.

„Milyen kihívások előtt áll a Nyugat a huszonegyedik század elején? Mi lesz a nemzetállamokkal? Megmaradnak, vagy átadják a helyüket a birodalmaknak? Mi lesz az állam szerepe? Visszaszorul, vagy épp ellenkezőleg, megerősödik? Kell-e mindenkinek dolgoznia, munkahellyel rendelkeznie a jövőben? Lesz-e egyáltalán elegendő munka? És mi lesz a családdal? A hittel? Milyen következményekkel jár az életkor kitolódása? Fenntartható-e az a szociális ellátórendszer, ami a huszadik század egyik legfontosabb vívmánya? Várhatunk-e a Nyugatra, amíg új válaszokkal, megoldási javaslatokkal áll elő, vagy szánjuk el magunkat, és menjünk a saját fejünk után?” – ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket tett föl esszéiben a Terror Háza főigazgatónője. Schmidt célja, hogy közös gondolkozásra indítson, ezzel kiutat találva a szerző szerint nem gazdasági, hanem morális-kulturális eredetű válságból.

A válság fő okaként Schmidt Mária azt jelölte meg, hogy Nyugaton valamikor a második világháború után, leginkább az 1960-as, 1970-es években a „jólét” fogalmát tévesen a „jól lét”-tel kezdték azonosítani. Az áhított „jólét” elérésének prioritása miatt pedig minden más régi érték – hit, nemzet, család – leértékelődött, aminek egyenes következménye lett a közösségek gyengülése. Az oktatás egyre alacsonyabb nívója csak elmélyítette a válságot, és innen már a különböző okok egymást erősítik, mondhatni felgyorsítják a válságot.

 
Visszafelé nem vezet út – és az új utat közösen kell megtalálnunk
 
Békés Márton történész már az elején leszögezte: „nem olvas olyan könyvet és nem ír olyan könyvről, ami neki nem tetszik, mert az időpocsékolás”, de Schmidt Mária könyve tetszik neki, mivel „kényelmetlen kérdéseket tesz fel”. Ráadásul „nem egy vitatkozó, nem egy háborgó, sérelmekkel teli férfi írta, hanem egy nő” – hangsúlyozta Békés, aki nemcsak ezért érezte üdítőnek a kötetet, hanem mert „ez a könyv a múltból a jövőbe mutat”, utalva ezzel arra, mennyire untatja már az, hogy hetven évvel ezelőtti történelmi eseményekről vitatkozunk kéthetente.
 
Pogonyi Szabolcs politikai filozófus viszont éppen olyanok műveket szeret olvasni, amelyekkel jó vitatkozni, ezért tetszettek neki Schmidt esszéi.
 
„Senki se vitatkozik?” – kérdezte a felvezetőkre reagálva Betlen, és hogy lendítsen a beszélgetésen, a nyugati társadalmak elöregedését, a születésszám-csökkenés problémáját dobta be, amelyet szerinte nem lehet a hit elhagyására visszavezetni.
 
Békés Márton erre a legelöregedettebb ország, a hi-tech Japán esetét hozta fel. Békés Japán problémájában paradigmatikus példáját látja annak, hogy „a folyamatos és kóros telefonfogdosás, az állandó online-jelenlét igénye az érzelmi és testi stimuláció elsikkadásához vezetett. Ez egy lapos kultúrkritikának hangzik, de szerintem igaz”. Meggyőződése szerint „a születésszám-csökkenés az emberi kapcsolatok megzavarodottságából ered”. Ezért a brüsszeli „szilikonalapú életforma” helyett a Kusturica-filmekből áradó balkáni, fűszeres életmegélést ajánlotta a hallgatóság figyelmébe.
 
Betlen a két formáció összevetését és a Balkán-Brüsszel útirány megfordítását hallva tágra meresztette a szemét, és úgy kommentálta: „Nekem, aki marxista dialektikát tanultam az egyetemen, ez elképzelhetetlen”.
 
Lehet-e Nyugaton még bárhova is integrálódni?
 
Pogonyi Szabolcs a hit és a születésszám korrelációjának hipotézisét a francia és az olasz születési statisztikákkal ütköztette, miszerint a szekularizált Franciaországban több gyerek születik, mint a vallásos Olaszországban.
 
Békés Márton úgy vélte, „a világon minden kontinens Nyugat akar lenni, egyetlen kontinens nem akar ez lenni, ez a Nyugat”, és a válság vektora szerinte a kulturális önfelszámolás felé mutat. Schmidt Mária egyetértett történész kollégája diagnózisával: a „multikulturalizmus” fetisizálásával Európa olyan népek tömegét fogadta be, amelyeknek kulturális kohéziója erősebb, így „nem tudjuk megemészteni őket”.
 
Pogonyi Szabolcs erre azt válaszolta, a tömeges bevándorlás jelenségének problematizálása félrevisz: „Franciaországban nem a bevándorlókkal van baj, mert ezek már harmadik generációsok, franciául beszélnek, francia focicsapatoknak szurkolnak, francia zenét hallgatnak. Ez nem bevándorlóprobléma, ez integrációprobléma”.
 
Schmidt Mária karakteres állítást fogalmazott meg, amikor kifejtette: „a probléma lényege, hogy ezek az emberek már nem tudnak hova idomulni, mert nincs olyan eszme, amelyhez idomulni lehet”. Szerinte „Németországban a törökök nem tudnak németek lenni, mert már a németek sem akarnak németek lenni. Mert már a németség eszméje tűnt el”. Schmidt úgy vélte, a „nemzeti eszme” eltűnésének oka a már említett, az 1960-as, 1970-es évektől eluralkodó jólét fétis, amelyet indikátorpapírként mutatta, hogy a gazdasági teljesítmény és a GDP került figyelmünk fókuszába, politikai döntésekről pedig a közgazdászokat kérdezik először a médiában. A közgazdászok szakértői mítoszának kialakulásával pedig egyre inkább eltűntek azok a politikusok, akik víziókat képesek megfogalmazni és tekintélyek lehetnének.
 
A történész az Európai Unió válságára egyedüli megoldásként azt látta, hogy az EU erős nemzetállamok szövetsége felé mozdul el, egy nemzetekfelettiségre törekvő technokrata birodalom nem jelenthet kiutat. „Ennek a világnak vége van” – szögezte le mintegy konklúzióként Schmidt Mária az új könyve bemutatóján.

Összesen 66 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
mustarharmas
2014. január 23. 23:44
A könyv érdekel. Megveszem.
Akitlosz
2014. január 23. 19:38
A születésszám csökkenésnek az egészségügy fejlődése, a gyermekhalandóság radikális lecsökkenése az egyik fő oka. A másik pedig az, hogy régen szükség volt a több emberre, katonának és a földeken a családi gazdaságban dolgozni. A gyermekek, már a kicsik is, eltartották magukat, őrizték a,libákat, teheneket. Ma viszont már semmi szükség nincsen több emberre. Nincsenek népességet harmadoló nagy járványok, sem véres háborúk, de munka sincsen, több munkaerőre sincsen szükség. De a gyermek amúgy sem dolgozhat már, és sok millióba kerül a felnevelése, azaz gazdasági, családi kényszer helyett luxussá vált a gyermeknevelés. Ez a magyarázat, véletlenül sem az emberi kapcsolatok milyensége. Ma a jelenlegi tökkelütött nyugdíjrendszer fenntartásán kívül semmihez nem kell több ember. „Franciaországban nem a bevándorlókkal van baj, mert ezek már harmadik generációsok, franciául beszélnek, francia focicsapatoknak szurkolnak, francia zenét hallgatnak." Ettől még messziről látszik rajtuk, hogy afrikaiak. Én is találkoztam már néger franciákkal. Hát meglepődtem rendesen, amikor azt mondták, hogy ők franciák Franciaországból. Inkább Szenegálra, vagy Elefántcsontpartra tippeltem volna.
=nessuno=
2014. január 23. 19:26
Az önző, mohó, jellemtelen nemzetállamoknak van végük, akik nem látnak tovább a saját orruknál.
Akitlosz
2014. január 23. 19:15
Azt minden nemzet eldöntheti, hogy saját államot akar, vagy csupán megelégszik annyival, hogy egy nagy birodalom tartománya legyen. Mivel az EU-t egyelőre még nem az erőszak tartja össze. Azért jelzi, hogy melyik lehet a jobb, hogy nem a svájciak menekülnek az EU-ba, hanem az EU polgárok Svájcba. De persze Afrikához képest tényleg jó hely az EU.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!