Válasz Kovács Tibornak

"Tagadás, level 100: https://mandiner.hu/cikk/20201.." Ugyan mi lenne ebben a tagadás? Olvass már bele a kommentekbe. Még csak meg sem értették, mit mondott, pedig ott van, dőlt betűkkel kiemelve, Kurz szavaival. A hozzászóló hülyék úgy szólnak hozzá, mintha azt mondta volna, hogy nem is történt terrortámadás. Holott annyit mondott: ahogy az orbánizmus osztja fel, az démonizálás, ahogy Kurz, az az igazság. Legalábbis ez a véleménye. A véleményt lehet vitatni. De úgy tenni, mintha nem ezt mondta volna, mintha kvázi tagadta volna, hogy megtörtént: minek? Rosszindulat vagy tudatlanság?

"Tehát Lázár János alapelvének - mindenki annyit ér, amennyije van - pontosan a fordítottja igaz: mindenki annyit ér, amennyire ingyen is hajlandó." Ez most egy nagyon mellékszál, és egyébként a végső megfogalmazásod találó, de azért jegyezzük meg, hogy Lázár a legkevésbé sem ezt mondta. És nyilván tudod rólam, hogy se Lázár, se a pártja nem különösebben szimpatikus számomra, sőt, de az igazság akkor is az, hogy Lázár ilyet nem mondott általában az emberekre. Kábé azt mondta, hogy aki politikus akarna lenni (tehát nem általában az emberek), de erre a korára semmit nem tud felmutatni, az nem alkalmas politikusnak. És, ha szinte semmi mással nem értek egyet Lázár esetében, ezzel az eggyel egyébként hajlamos vagyok (persze, főleg azzal a kiegészítéssel, hogy nem csak pénzről legyen szó). És kábé meg is nézhetjük az olyan eseteket, mint az épp most konzulnak kinevezett ifjú politikuscsemetét. "Itt most alapvetően arról van szó, hogy az állam ÁLLAMOSÍT, mindent bekebelez, mindent kisajátít, mindent átír, amit nem tud, azt félresöpri." A többivel már nem vitáznék, mert minek. Igen. És bár nem mentenék fel egyetlen hatalmat sem ez alól, a tíz éve levő hatalom ezerszer sokkal inkább ezt az utat járja, mint a rendszerváltás óta bármelyik másik hatalom. És ha téged zavar, hogy azt a vallást eszközként használja, amire te egészen másként tekintesz, engem is zavar ez a tény, annak ellenére, hogy én egészen megint egészen másként tekintek arra a vallásra. (Türelmesen, de ellenségesen, ezt értsd pontosan úgy, hogy nem óhajtom semmiképpen bántani a hívőket, de kívánatosnak tartom, hogy a vallás szerepe minél jobban csökkenjen, mindenféle erőszak nélkül, csak egyszerűen az emberek józan belátása alapján. Természetesen nem vagyok olyan naív, hogy azt gondolnám, valaha is teljesen megszűnne). Csak hát látod, Czopf is csak ennek a katonája. Ha egy Kovács nevű ezellen szól (szőrmentén csak, de végül is benne van ez a gondolatmenete mélyén), akkor jön egy Czopf nevű, aki megpróbálja kifacsarni, és érvényteleníteni azzal, hogy egészen más ellen érvel, mint amit az eredeti mondott. És sok támogató, aki szerint dejólmegaszonta neki, észre sem veszi, hogy mennyire nem.

Két dolgot állít itt, csak erről, hisz amúgy az állam vallási semlegességének szükségességét már ezerszer bebizonyították, többek között a legobjektívebb tekintély, a történelem. Azt is elemezgették már, hogy MÉGIS miért fordul a politika ennek ellenére mindig hozzá, a remélt előny kicsikarásához... Ezért csak ennyi: 1. ,,... Ez a lényegében materialista értékelés gazdaságélénkítő eszközként veszi számításba a vallást és mint ilyent el is marasztalja...,, Mi mást is tehetne, ha egyszer költségvetési tételről, vagyis szigorú elszámolási felügyelet alá tartozó közpénzről van szó, amit ennek ellenére a köz kontrollja NÉLKÜL - vagyis számolatlanul - szór az Orbán-féle ,,politika,, ismeretlen vermekbe!? 2. ,,...Az állam értéksemleges szekularizmusa fenntarthatatlan, hiszen a fékevesztett szekularizáció elapasztja az állampolgári szolidaritás transzcendens forrásait...,, Ilyenek, vagyis a szolidaritás transzcendens forrásai - nincsenek.

Egyébiránt megismétlem, amit Kovács Tibor cikke alá is már írtam: Az úriember féligazságokat fogalmaz meg. Abban igaza van, hogy a vallási értékrend önmagában semmi, nem teszi erényessé az állampolgárokat. De arról már elfelejtkezik, hogy a jogállami értékrend is ugyanígy, önmagában semmi, csak egy üres váz, önmagában nem teszi erényessé az állampolgárokat. Az európai polgárok nem azért szabálykövetőbbek és békésebbek, mint a csádiak vagy irániak vagy zimbabweiek, mert itt nem vallási alapon szerveződik az élet, hanem azt "meghaladva" (hahahaha) jogállami alapon - hanem fordítva: azért lehetett jogállamot létrehozni, mert az emberek szabálykövetőbbek. Abban igazat adok a posztolónak, hogy ennek oka egyáltalán nem a vallás erőltetésében, az emberekre való rátuszkolásában van. Az oka ennek szerintem a munkaszervezés, a munkavégzés eltérő módja. Érdemes visszamenni az őskorig, hogy ezt megértsük, konkrétan addig a pillanatig, amikor az első kézművesek felhagytak az élelemtermeléssel. Ahhoz, hogy egy kézműves meg merje tenni azt, hogy már nem vadászik/gyűjtöget/pásztorkodik/földet művel - arra volt szüksége, hogy BÍZZON a többiekben, hogy azok hajlandóak lesznek a maguk kajájának egy részét elcserélni vele a termékeiért cserébe. A munkamegosztás a BIZALMON alapul (egyébként már szimplán egy férfi és nő közti munkamegosztás is, de ott a bizalmat még lehet erőszakkal, agresszióval helyettesíteni, és a nőket egyszerűen rákényszeríteni a nekik kijelölt szerepre. Férfiak között ezt már nehezebb megtenni, bár a szolgaságnak, rabszolgaságnak, a legdurvább, legnyersebb erőszaknak kétségkívül nagy jelentősége volt a történelem során). De mégis nagy jelentősége volt annak, amire gondolok - az emberek egymás közti bizalmának. Például, amikor egy bányában vagy műhelyben többen dolgoztak együtt, vagy a kézműves és a földműves közti árucserébe még a kereskedő is bekapcsolódott, akkor a bizalomnak még nagyobb jelentősége lett. Hiszen lehetetlen úgy együtt dolgozni, veszélyes feladatokat együtt végrehajtani úgy, hogy az egyes ember ne bízzon meg a körülötte levőkben. Gondoljunk egy mai példára: ha valaki felszáll a repülőre, akkor rengeteg másik emberre bízza rá az életét, akik kölcsönösen mind megbíznak egymásban, hogy mindenki egy közös cél érdekében a lehető legjobbat adja magából, amit csak adhat, a lehető legprecízebben, legodaadóbban végzi a munkáját. A bizalom egyszerűen megéri, kifizetődik. Magasabb életszínvonalat, okosabb ötleteket, több tudást, békésebb életet stb. eredményez. Természetesen nem muszáj erre építeni az életet, mert ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy ha egy ember a kölcsönös bizalom légkörével visszaél, és becsapja azokat, akik bíznak benne, az igen nagyot kaszálhat. És a példája ragadóssá is válhat, elterjedhet a visszaélések, bizalmatlanságok, csalások, hazugságok, agressziók, lopások, verések, ölések "etikája" is, amikor mindenki arra játszik, hogy zsákmányt szerezzen és orozzon, felélje mások tartalékát stb.... ez a stratégia is nyerőnek tűnhet egy darabig - amíg van mit elvenni és felélni. Ebben a légkörben a bizalmi rendszer egyszerűen hülyék, gyengék, naiv széplelkek, edzetlen emberek hanyatló közösségének tűnhet, amit elfoglal a frissek és erősek hada.... Csakhogy a "frissek" és "erősek" nem feltörekvők, hanem paranoiásan bizalmatlan agresszorok, és az ő civilizációs emelkedésükhöz is a BIZALOM légkörének kell kialakulnia és megerősödnie. Ha ezen keresztülmennek, akkor megint jöhet egy "amorális csürhe", ami szétveri azt, amit építettek, és így tovább. Az európai civilizáció nem a vallás miatt ment keresztül kimagasló fejlődésen, hanem annak a bizalomnak a révén, ami miatt például a brit matrózok hajlandóak voltak egymás társaságát kibírni a szűk és szegényes ellátást biztosító hajókon, a sokszor éveken keresztül tartó, kimerítő tengeri kóborlások idején. És így tovább, a példák a végtelenségig sorolhatók. Hosszú történelmi fejlődés alatt, sok ok eredőjeként az európai országokban nagyobb egymáshoz való bizalom alakult ki, ez differenciáltabb társadalmat tett lehetővé, ez megnyitotta az utat a civilizációs fejlődéshez, ez pedig létrehozta a jogállamot, ami, ismétlem, nem azon az üres és halott vázon alapul, hogy "van jogállam" és annak vannak normái, hanem azon, hogy a társadalmak tagjai jobban hozzászoktak az egymás iránti bizalomhoz, mint pl Csád, Irán vagy Brazília lakói. Hogy ez mennyire nem egyértelműen van jelen, ahhoz mutatok egy példát, egy osztrák zsoldos megjegyzését a mohácsi csatából való meneküléséről: "És ha kúthoz érkeztünk és húzni akartunk belőle / a magyar asszonyok megtagadták tőlünk a vizet annyira kiéheztünk / hogy a mezőn a pocsolyából ittuk a vizet / míg csak nem értünk Németországba." https://mult-kor.hu/cikk.php Még sok egyéb, megdöbbentő megjegyzése van a magyarokról, amiken ő, osztrákként elképedt - ez jól mutatja azt, hogy az 500 évvel ezelőtti magyar közösségekben egyáltalán nem voltak olyan erős gyökerei a munkamegosztásnak és bizalomnak, mint pl a német társadalomban. És ez a különbség valamilyen szinten a mai napig fennmaradt. És pontosan ez alapján lehet megérteni azt is, miért annyira "naivak" és "erőtlenek" a "hanyatló nyugatiak", és miért annyira könnyen gázolnak át rajtuk az "erős hitű" (sic!) muszlimok. A jelenség lényegét egy nagyon egyszerű kis példázatból is meg lehet érteni, aminek címe: A közlegelők tragédiája https://hu.wikipedia.org/wiki/A_közlegelők_tragédiája Tehát, a mondandóm lényege az, hogy nem a vallásos vagy jogállami értékrend között van különbség, hanem a társadalmak nagyon hosszú idő alatt kikovácsolódott értékrendje között, az egymás iránti BIZALOM szintje között. A bizalom eltűnésével megerősödik a társadalmi anómia. Ennek nagyon rövid definíciója: http://www.kislexikon.hu/anomia.html