Digitális halhatatlanság: mi történik az adatainkkal, ha meghalunk?

Az elhunytak adatait vállalatok és magánszemélyek minden gondolkodás nélkül felhasználhatják, hiszen az adatokra vonatkozó elsődleges szabályok csak az élőket érintik. Ám nekik is csak arra van lehetőségük, hogy kérjék adataik törlését. Azonban annyi szervezet tárolja azokat, hogy szinte lehetetlen mindet felkutatni. 

És mi is lehetne egyszerűbb és kézenfekvőbb a vállalatok számára, mint az elhunytak adatait használni.  

Az adatok hihetetlenül fontossá váltak a mai világban: például ezek alapján kapunk személyre szabott reklámokat, illetve a mesterséges intelligenciát is adatokon képzik ki. És ez nem minden: egy teljes iparág épült ki az elhunytak adataira: a digitális élet utáni ipar (DAI), amelynek a piaca 2020-ban körülbelül 350 millió dollár volt, 2026-ra 5 milliárdra nőhet.  

Ám mégis hogyan csinálnak ebből pénzt a cégek? Például nyomon követik, hogy ki látogatja az elhunyt oldalát, és célzottan hirdetnek nekik. Vagy felmérik a látogatók viselkedését, és eladják azokat többek között marketinges cégeknek.  

A Microsoft például egy olyan ötletet szabadalmaztatott, amelyben beszélgető chatbotot hozna létre emberek közösségimédia-adatainak felhasználásával. Bár ez az elképzelés nem valósult meg, a terv szerint egy chatbotot tanítottak volna be, amely úgy beszélne, mint az adott személy.  

A digitális halhatatlanságot sokan részben azért fontolgatják, hogy az utókor legalább ilyen formában kapcsolatba léphessenek velük.  

Ehhez azonban bízniuk kell az adatgyűjtőkben és a szolgáltatókban, hiszen fontos, hogy az adatokat biztonságosan kezeljék és hűen tükrözzék az ügyfél személyiségét. Ha rossz kezekbe kerülnek, az is megeshet, hogy módosítják azokat, vagy fontos részletek felett siklanak el, és a virtuális személy nem is hasonlít majd arra, akiről mintázták. 

A digitális örökség és az adatok utóélete 

A digitális korban az adattulajdon kérdése egyre bonyolultabbá válik. Míg a fizikai tulajdonok, mint például az ingatlanok és autók jól szabályozottak, az adatok tulajdonjoga kevésbé egyértelmű. Dan Demeter és Macro Preuss, a Kaspersky kutatói rámutatnak, hogy az adatok tulajdonjogának a tisztázása elengedhetetlen az öröklési folyamatban. Az adatok nemzetközi jellege – hiszen egy adat könnyen áthelyezhető egyik országból a másikba – tovább bonyolítja a helyzetet. 

Ezek öröklésének az első lépése egy átfogó leltár elkészítése. Tudnunk kell, milyen adatok vannak a birtokunkban, hol találhatók, és kik azok, akiknek esetleg hozzá kell férniük. Demeter szerint ezt minden új digitális eszköz vagy számla létrehozásakor frissíteni kell. 

Egyelőre több a kérdés, mint a válasz 

Nem elég, ha tudjuk, milyen adatok vannak a birtokunkban, gondoskodnunk kell azok biztonságáról is. A szakértők figyelmeztetnek, hogy ne az öröklési folyamat legyen a „leggyengébb láncszem” az adatbiztonságban. Az örökösöknek nemcsak hozzá kell férniük az adatokhoz, de érteniük is kell azokat. 

A szakértők a PC Mag szakblog hasábjain rávilágítanak, hogy a jelenlegi tárolási megoldások – például a felhőalapú – nem feltétlenül biztosítanak hosszú távú megoldást, ugyanis a vállalatok élettartama, a titkosítási protokollok elavulása és más tényezők is befolyásolják az adatok hosszú távú biztonságát. 

A digitális öröklés, és hogy mi lesz az adatainkkal a halálunk után, egy komplex kérdéskör, amely számos jogi, etikai és technikai kihívást vet fel. A szakértők rávilágítanak, hogy a témában még sok a tisztázatlan kérdés, és komoly előkészületek szükségesek ahhoz, hogy a digitális adatainkat biztonságban tudhassuk. 

Címlapfotó: shutterstock

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.