Nem merem már bekapcsolni a Kossuthot

„Kezdődött azzal, hogy szombaton (nagyszombaton, emelték ki) elmaradt a szokásos déluáni rádiókabaré, utána a közszolgálati rádió egyetlen világpolitikai műsorában az erdélyi húsvéti népszokásról és a keresztényellenességről volt szó (burma, mali és társai már nem fértek be, miképp az sem, hogy európának azért van/lehet más hagyománya is, mint a kereszténység). Utána jött a gazdasági magazin (szintén kemény fél óra hetente, meg ne ártson), már nem tudtam eldönteni, hogy röhögjek-e, mikor kiderült, a zarándokturizmus a fő téma.

Aztán vasárnap következett kedvenc humoros hírműsorom, a 30 perc alatt a Föld körül, ahol elsőként is leadták ugyanazt a riportot az erdélyi húsvéti népszokásokról, majd jött egy riport a torinói lepel egyértelmű igazsagáról, egy másik pápa öccsének könyvéről, amiből megtudhattuk, hogy a pápa most is olyan cool arc, mint korábban volt. Az arányérzéket jelzi, hogy a gyökértelen-istelentelen Európa problematikája már csak három mondatban szerepelt.

(és nyilván, nem az a baj, hogy próbálnak megemlékezni a húsvétról, hanem hogy fontosabb a krisztusi (és orbáni) üzenet kommunikálása, minthogy a műsor arról szóljon, amiről szólni szokott és hogy úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a lakosság / hallgatók döntő többsége rég nem vallási ünnepként éli meg az ünnepet).”