Fórum az európai médiahelyzetről – A Berlusconi- és a Murdoch-féle modell

2012. július 04. 10:49

Aki azt hitte, hogy egy olyan rendezvényen, melynek Neelie Kroes a védnöke, Magyarország kritika nélkül megússza, naiv. Igazuk van, nem árt félteni a magyar médiát. Addig jó nekünk, amíg aggódnak értünk.

2012. július 04. 10:49
Lehóczki Zsófia
Mérték blog

„Az állam, a politika által távvezérelt médiát Gina Nieri, a Berlusconihoz köthető Mediaset S.p.A. Executive Boardjának tagja igyekezett védeni a negatív kritikától. A szakértő szerint a nemzetközi közvélemény megnyugodhat, hiszen az olasz médiapiaci koncentráció teljesen legitim. Álláspontja szerint, aki ismeri a vonatkozó olasz jogot, az tudja, hogy Olaszországban a médiatörvény megengedi, hogy a médiapiaci bevételek legfeljebb 20 %-a egy szereplő kezébe kerüljön. Ennek megfelelően a teljes piac körülbelül 60 %-át három szereplő, a közszolgálati RAI, a Sky Italia és a Mediaset osztja meg egymás között hosszú évek óta. Annak ellenére nem változtatnak ezen a szabályozáson, hogy további összeférhetetlenségi előírások (pl. a kormányfő és közeli hozzátartozója – mondjuk a bátyja – nem lehet az egyik legnagyobb nemzeti médiabirodalom feje) nélkül nyilvánvalóan kevés annak megakadályozására, hogy a médiabevételek zöme ugyanabba a zsebbe csordogáljon. Az összeférhetetlenségi szabályokhoz hasonlóan sajnos sem az olasz versenyhivatal, sem a RAI befolyásmentességéről, illetve a kormánytól való függetlenségét biztosító garanciákról nem nyílt topik, pedig úgy teljesebb lett volna a kép. (Persze pánikra semmi ok, hiszen mint megtudtuk az olasz törvényekben minden kérdésre megvan a válasz).

A beszélgetés abból a szempontból mindenképpen tanulságos volt, hogy bemutatta az EU által kritizált, a médiapluralizmust és a sajtószabadságot leginkább veszélyeztető médiapiaci modelleket. Hiszen e két államban a média hatásmechanizmusát felhasználva elérhetővé vált az a politikai befolyás, mely az államon tökéletesen átviszi azokat a sajtószabályokat, melyek hosszútávon biztosítják a Silvio Berlusconi-féle politikai erők és a Rupert Murdoch-féle piaci erők számára, hogy teljesen jogszerűen legyenek elmozdíthatatlanok pozíciójukból.

Aki azt hitte, hogy egy olyan rendezvényen, melynek Neelie Kroes a védnöke, Magyarország kritika nélkül megússza, naiv, de mikor Hugh Grant laikusként is hazánkat hozta fel az állam által irányított média mintájaként, az egészen aggasztó volt. A példák adottak, a magyar irány pedig nyilvánvaló. Legyen szó akár a médiatörvényről, amelyben a jogalkotó nem vette tudomásul és nem adott választ az új média hatására, a digitális korszak kihívásaira, vagy az állami hirdetési pénzek elosztásának, a frekvenciakiosztások gyakorlatáról, amelyek nagyrészt egy kormányközeli médiabirodalom kialakításához járulnak hozzá, esetleg az MTI és a közszolgálati média megváltozott szerepének hatásairól, illetve a digitális átállás halogatásáról. Igazuk van, nem árt félteni a magyar médiát. Addig jó nekünk, amíg aggódnak értünk.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Nick:Hornby
2012. július 05. 19:07
Hugh Grant nyilatkozata a magyar média helyzetéről tényleg kurvára aggasztó! Tessenek, csak tessenek aggódni! Majd Ejrópa megsegít!
bolá
2012. július 04. 16:48
De ez sokkal aggasztóbb: «Az 1980-as évekig a média még nemzeti kezekben, sokszor családi tulajdonban volt, ettől kezdve azonban megtörténik a média deregulációja és privatizációja (is), amely az új technikai vívmányokkal, a műholdas és digitális technológiával kombinálva létrehozta vagy erőteljesebbé tette a transznacionális médiaóriásokat. Jelenleg a világot voltaképpen mindössze kilenc médiabirodalom látja el információval (Time Warner, Disney, Bertelsmann, Viacom, News Corporation, Sony, TCI, Universal, NBC), és az, amit közvetítenek, a globális piaci értékekről szól.» De emiatt - csodák csodájára - nem aggódnak!
bolá
2012. július 04. 16:46
Ezen már 3 éve is aggódtak: «Az elmúlt héten liberális és baloldali európai parlamenti képviselők büntetőintézkedéseket javasoltak Olaszország ellen, mert Berlusconi kormánya megsérti a médiaszabadságot. „Rendkívüli módon aggódunk. Az uniót azért hoztuk létre, hogy védje a szabadságról és békéről vallott közös értékeinket, és hogy ne lehessen a médiaszabadsággal kapcsolatban megfélemlíteni az embereket” – mondta Guy Verhofstadt, a liberális frakció vezetője. A holland Judith Sargentini ehhez még hozzátette, hogy az érvényben lévő uniós szerződés (nizzai egyezménnyel módosított maastrichti szerződés) 7. pontja értelmében a tagállamoknak vizsgálatot kellene kezdeményezni a médiaszabadság olaszországi helyzetéről, és ha beigazolódik annak megsértése, akkor fel kell függeszteni Olaszország szavazati jogát az Európai Tanácsban. A liberális és zöld képviselők azt is akarják: az Európai Bizottság dolgozzon ki direktívát annak érdekében, hogy a média koncentrációját meg lehessen akadályozni Olaszországban és más tagállamokban. A konkrét ügy az, hogy a Berlusconi tulajdonában lévő média nem adott hírt a miniszterelnök más médiák által Európa-szerte bőven tárgyalt nőügyeiről, amelyek teregetése, illetve elferdítése miatt Berlusconi épp perel néhány olasz, francia és spanyol újságot. A néppártiak ezzel szemben védték az olasz miniszterelnököt. Amikor Rómában a szocialisták voltak kormányon, a médiaszabadság kérdése fel sem merült – emlékeztetnek. A vita hátterében az van, hogy a maga ügyességéből karriert csinált Berlusconi nem tartozik bele abba a politikai elitbe, amely az európai közvélemény formálására igényt tart, és amely ténylegesen ellenőrzi az európai és általában a fejlett világ hírközlését. Ha ugyanis a médiakoncentrációt nézzük, Berlusconi messze elmarad a nyugati világ közvéleményét befolyásoló médiák méreteitől. Berlusconi médiabirodalmának (Mediaset) évi bevételeit jelenleg kétmilliárd dollárra becsülik, ami eltörpül mondjuk a száz országban mintegy tizenötezer alkalmazottat foglalkoztató francia Havas hírügynökség csaknem kilencmilliárdos bevételétől (e hírügynökséget egy magyar zsidó család leszármazottja, Charles Louis Havas alapította még 1835-ben). De még a Havas is elmarad a Time Warner huszonnégymilliárdos, sőt még a Bertelsmann tizenötmilliárdos bevételétől is. A World Press Group például a következő ismert újságokat ellenőrzi: Business Week, The Economist, Fortune, International Herald Tribune, Newsweek, Time és még a Brüsszelben az eukraták tájékoztatására kiadott European Voice-t is, ezáltal gyakorlatilag meghatározza, hogy az alapvető gazdaságpolitikai és uniós ügyekben mi a politikailag korrekt gondolkodás. Ha valaki végigolvassa ezeket a lapokat, azt fogja tapasztalni, hogy az egyes médiumok, mint egy zenekar hangszerei illeszkednek egymáshoz, ha a hangszín különbözik is, a dallam ugyanaz. Ebben az összhangzatban Berlusconi médiája sokkal inkább a szabadságot, mint annak eltiprását jelképezi.»
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!