Csak egy kör maradt a közmédiából

„Egy fényalak ereszkedik a fehér kockára, a középvezetők már eksztázisban mantrázzák a közszolgálatiság és a megújulás szavakat, én pedig azon gondolkozom, hogy ez most egy újabb Cirque de Soleil-hakni, vagy tényleg azt a hoszteszlányt lógatták fel a doboz fölé, aki a legkésőbb érkezett. Nem látszik ugyanis pontosan a robotlámpák fényében.

De persze ez egy amolyan interaktív performansz, ahol a közönséget is bevonják a művészet születésébe, ezért fémhuzalok ereszkednek alá, hogy mindenki együtt, egyszerre húzhassa fel a nagy fehér dobozt. Hogy kiderüljön, mi van alatta. És húzzuk, együtt, pánsíp kisérettel, mintha mindannyian a Vidám Vasárnap legrémisztőbb pillanatába dermedtünk volna. Most már érzem, sőt tudom, hogy a doboz alatt Németh Sándor kuporog ugrásra készen a Nemzeti Együttműködés Rendszerének bőrkiadásával. A robotlámpák az ég felé ágaskodnak. A közszolgálati média szemében kigyúl a teleshopos áhítat.

De nem, végül csak egy fénykört rejt a doboz. Az újságírók nem értik, mintha valaki nem messze hangot is adna a csalódottságának, hogy bassza meg, ha legalább egy kosár káposztás párnácska lett volna alatta. Pedig a kör az maga a természet. A tökéletesség. Ami mégis mesterséges. Vagy legalábbis valami ilyesmiről van szó, de az újból erőre kapó jóga cd miatt nem értem pontosan.

Az azért kiderül, hogy a köztévé új arculatának megtervezésekor a négy őselem volt a kiindulási pont. Előbbről nem is kezdhették volna a történetet, az biztos. Szó esik a prezentációban aranymetszésről, Da Vinciről, a Fibonacci-számsorról, ja és misztériumról, meg szakralitásról. Egy ideig arra gyanakszom, hogy ennyi emelkedett hülyeség után eljutunk Dan Brownig is, és Tom Hanks üzeni majd a Da Vinci-kód forgatásáról, hogy Hi, I'm Robert Langdon, and You are watching MTVA.”