Sosem volt az, és ahogy a helyzet áll, nem is nagyon lesz a közeljövőben.
„A magyarok hozzáállása a kérdéshez ellenben rendkívül árulkodó. A saját szerepét messze felülértékelő kisnemzet-szemléleten túlmutató dolgokat lehetett észrevenni, és ezek egyáltalán nem számítanak újdonságnak. Óriási hagyománya van annak, hogy belpolitikai problémák esetén a magyarok körbehaknizzák a világot, és várják, hogy majd jönnek az osztrákok, a szövetségesek, az oroszok, az EU, az IMF megoldani a magyarok, minden bizonnyal a világ összes nemzete számára fontos gondjait.
Ennek a látásmódnak a rokonjelensége a magyarok katarzismániája, hogy nekünk Mohács kell, összeomlás, nagyhalál. Enélkül nem lesz megoldás semmire, de majd a romokon, miután bejöttek a kéksisakosok vagy zöldsapkások, EU-, IMF-pénzekből, na majd akkor felépítjük a Duna vezető nagyhatalmát, mert képesek vagyunk rá.
A helyzet az, kedves magyarok, hogy soha senki nem jön segíteni, sem most, sem máskor, sem akkor, ha már katarzis lesz, ha lesz.”
A legalább részben külföldről finanszírozott szervezetekről készül törvényt hozni a grúz parlament, ami ellen nagy erőkkel tüntet az ellenzék, ugyanakkor a kormány támogatói is utcára vonultak. A nyugati hatalmak csóválják a fejüket.
Pedig nem volt könnyű dolga.
Az Európai Bizottság nem csinált titkot belőle, hogy a jövőben „rövidebb pórázon” tartaná a tagállamokat.
Az Európai Külkapcsolati Tanács igazgatója, Mark Leonard interjút adott a Die Pressének.
A helyünkön vagyunk tehát, elődeink évszázados álma valósult meg. De jól tudtuk-e használni a kezünkbe adott lehetőséget?
Az unió azt tagadta meg, amit ér: a békét és a jólétet.
Önmagunk lábonlövésében élen járt a brüsszeli vezetés, életképességből pedig nagyon gyengén muzsikált – mondja a Fidesz EP-képviselője, volt madridi nagykövet és külügyi államtitkár.
Neves szaklapban jelent meg egy cikk, ami eddig elképzelhetetlen mélységben elemzi az avarok genetikáját, rokonsági és társadalmi viszonyait, akik makacsul ragaszkodtak hitükhöz, gyökereikhez.
