„A játszótársam, mondd akarsz-e lenni…“

„A másik játék a bökdödés, bökd meg ezt, bökd meg azt, X meg Y megbökött, bökj vissza. Virtuálisan már véraláfutásos volt az ember a bökdöséstől. Bökött mindenki mindenkit, aki nem bökött, az meg magyarázkodhatott, hogy miért. Aztán jöttek a városi legendák, miszerint a bökés azt jelenti, hogy az illető intim kapcsolatba kíván lépni veled. Aki ezután is bök, az egyértelmű. Egyre kevesebben böktek nyilvánosan. (…)

Közben posztoljuk a napot, és lájkoljuk a képeket, családtagokat jelölünk meg, és köztudomásra hozzuk az első csók időpontját. Aki összejött valakivel, kapcsolatban van; aki régóta jár valakivel az jegyes; aki szakított az elvált. Aki nem tudja, az bonyolult; aki ismerkedne, az egyedülálló. Felcímkézzük az életünket, piacra dobjuk, és élvezzük. A Facebookon vadászunk. Ismerőst, lájkot, kommentet. Nincs kép, amit ne tetszikelne valaki, nincs komment, amihez ne lehetne hozzászólni. A Facebook mindenhol ott van. Bárhova érsz, be lehet csekkolni, és jelöld meg kivel vagy. Amit fényképezel, egyből töltsd fel, amit olvasol írd ki. Hírek, zenék, képek, mémek megosztása. Cyber nyálcsere egy virtuális játszótéren.

Mindent pótol, emoticonokat, közös Msn ablakokat, wiwes ismerősöket és myvip-es képeket. Pótol és túlszárnyal. A telefonodban alkalmazás, hogy zsebre tudd tenni a Facebookot. Egy hatalmas vidámpark, ahol mindenki játszik. Szép, színes Holywood a képernyőn. Hasznos és haszontalan időtöltés.”