Maradj képben

„Tizenhat lehettem, amikor kinyitottam egy napilapot, és rácsodálkoztam: hát, ez tök érdekes! Magyarország éppen átalakulófélben volt, feltartóztathatatlanul érkezett a rendszerváltás, és tele volt az újság olyasmivel, amit korábban nem nagyon lehetett leírni. A címlapokat már nem a kül-, hanem a belpolitika uralta. De ettől függetlenül is elkápráztatott, milyen érdekes a világ: a sport, a technika, de még a kis színes hírek is lebilincselően izgalmasnak tűntek. Amikor délután hazaérkeztem a középiskolából, anyám elém tett egy tál levest, én meg belebújtam a napilapba, és miközben ettem, böngésztem a híreket. Közben rácsöpögtettem a kaját a politikusok képére, de senki nem szólt rám.

Aztán, amikor az aluljáróban a kezembe nyomták az első Metropolt – illetve akkor még Metrót –, a homlokomra csaptam: ez mekkora ötlet! Most már két megálló között se maradok hír nélkül. Kotorásztam a zsebemben, hogy fizessek érte, és ekkor jött a következő döbbenet: ez ingyenes! Tizenöt év persze elég volt, hogy magamhoz térjek a nagy csodálkozásból, meg közben történt néhány fontos dolog is a világban, ami, lássuk be, némileg kizökkentett a békés olvasgatásból.”