Egy eredményes munkaebéd

„Abban ugye megegyezhetünk, hogy ha Matolcsy György titkárnője, egyik legodaadóbb fegyverhordozója, könyvet ír főnöke felmagasztaltatására, akkor aligha idéz fel olyan mozzanatot a volt gazdasági miniszter - mai jegybankelnök - szakmai életéből, amivel akár a legkisebb mértékben is árnyékot akarna vetni köztudottan áldásos működésére. Wiedermann Helga tehát minden bizonnyal az általa emelt emlékmű dícséretes építőkövének szánja annak részletes leírását, miként mesélte el 2O11. november 17-én Matolcsy egy munkaebéden mintegy mellékesen a Goldmann Sachs három bankárának, hogy aznap reggel Magyarország váratlanul az IMF-hez fordult hitelért. S hogy ennek az akkor még nem nyilvános, vagyis felettébb bizalmas információnak a birtokában a Goldmann meglepett emberei, feltűnő gyorsasággal befejezve az étkezést, dolgukra siettek.

Ebből az érzékletes részletből az Index most arra a következtetésre jutott, hogy a bankemberek feltehetően elszaladtak bevásárolni az olcsó forintból, hogy aztán az IMF-hitelfelvétel szándékának délutáni hivatalos bejelentése után megerősödött magyar valután busás hasznot arassanak. A hírportál logikusan felveti a kérdést, vajon milyen felelősségrevonással kellene szembenéznie Matolcsynak, amiért kifecsegett egy ekkora horderejű gazdasági titkot. A megkérdezett jogi irodák nem tudtak erre egyértelmű választ adni - valószínűleg már csak azért sem, mert noha azon a novemberi napon valóban komoly forintfelvásárlásra került sor a piacon, egy jogi eljárásban nehéz volna bizonyítani, hogy ezeket az akciókat Matolcsy »szókimondása« indította el.

Persze jellemző, hogy - a titkárnő könyvbéli kommentárja szerint - a miniszter annak idején »minden korábbi híresztelés« igazolását látta a történtekben; vagyis azt, hogy »a nemzetközi befektető csoportok életveszélyes támadást indítottak Magyarország ellen.« Tehát a most megjelent memoár éppenséggel az elszánt bankárármányról szóló, régi Matolcsy- szöveget volna hivatott alátámasztani. Ami ijesztő elvakultságra vall, hiszen annak a bizonyos, három évvel ezelőtti ebédnek az emlékképe éppen azt szemlélteti, hogy a magyar gazdaság akkori ura milyen elképesztően felelőtlenül viselkedett. A megvádolt bankárok tudniillik csak azt tették - ha egyáltalán ők tették -, amire számítani lehetett: felhasználtak egy ölükbe hullott, sokat érő értesülést.”