Jótett helyébe… – Életrevalóságunk titkát mesékbe rejtettük

„A mesén keresztül birtokba lehet venni a világot

A népmesék alapigazságokat fogalmaznak meg. Segítenek értelmezni a világot, alapvető emberi élethelyzetekre nyújtanak útmutatást. »Miért vagyok a világon? Mi az élet és mi a halál? Hogyan lehetek boldog? Mi közöm van a körülöttem élőkhöz? Mi közöm van az éghez és az Égiekhez?«

Egy nép mesetárából az idők során számos történet lemorzsolódik, helyükre új elemek lépnek. A kultúra folyamatos változásnak van kitéve – formálja a történelmi idő, az emberek folyamatos tapasztalatai és alakuló világnézete. A történetet aktuális mesélője hozza világra és aktuális közönségének figyelme teszi élővé. Mindig ‘akkor és ott’, adott időben és térben hat. Amikor egy  népmese generációkon keresztül formálódva ölt formát, az általánosan érvényes tanítások, az esszencia marad fenn. A népmese attól válik magyarrá, hogy része a hagyományunknak – függetlenül attól, hogy magyarul mondták először vagy átvettük valamelyik szomszédunktól.

A népmesék szellemi éléstárak. Itt raktározták el őseink, ami fontos volt számukra, és innen vesszük, ki, amire szükségünk van.  Összekapcsolják a jelen emberét a régiek tapasztalatával, értékeivel.  Nemzedékek által kimunkált világnézetet fogalmaznak meg: az évezredeken szájhagyomány útján terjedő történetek rögzítik a közösség értékrendszerét, viselkedési normáit és erkölcsi szabályait. »A meséken keresztül birtokba lehet venni a világot« – foglalja össze Boldizsár Ildikó Meseterápia című könyvében, melyre a népmesék elemzése során támaszkodtunk.

Az elveszettnek hitt pozitív kód

Két sajátosság különbözteti meg a magyar népmeséket más népek történeteitől. Egyrészt, meséink csodavilágát a »fantázia logikája« jellemzi. A magyar népmesékben megmutatkozó fantáziavilág meglehetősen logikus és racionális: a csodás elemek sosem szakadnak el teljesen a valóságtól, valamely elemükben mindig visszaköszön a realitás. Meséink a fantasztikus és a realisztikus elemek harmonikus egyensúlyára építkeznek.

A csodák a létezés egy lehetséges irányaként jelennek meg a magyar népmesékben. Nyitott ajtókként, melyek arra várnak, hogy belépjünk rajtuk. A mesebeli csodás elemek a világot határtalan lehetőségek tárházaként ábrázolják – több rejlik benne, mint amit a szemünk lát, és amit képzeletünk felfogni képes.

Másrészt, a magyar népmesék szövetében olyan kódrendszer rejlik, amely az élet teljességéhez kapcsol minket. Tartalmukat és nyelvezetüket tekintve egyaránt alkalmasak az olyan negatív kódok felülírására, mint amilyen a feladás, a lemondás, az öngyilkosság megoldási technikaként való értelmezése. Népmeséink a közösség által alkotott és karbantartott sikerreceptek. Dalaink sírnak, költőink vívódnak, meséinkben pedig a kitartó hős elnyeri méltó jutalmát.”