A kormány fordítva ül a lovon

„Mindennek hátterében ott vannak a nyugati fizetésekkel összevetve alacsony bérek, amelyek nyilván magyarázhatók a magyar gazdaság periferikus helyzetével is. A kormány politikai tűzoltásként áll elő szakmai csoportokra irányuló béremelésekkel. Emeli a minimálbért is, de annak öt évvel ezelőtti közteher-növekedését az érintettek máig sem tudták kiheverni. A miniszterelnök az alacsony bérekben látja a versenyképesség biztosítékát, ezzel reklámozza az országot a befektetőknek. 

A bérprobléma mögött ott találjuk a hazai társadalmi egyenlőtlenségek nyomasztó tömegét, amelyeknek fő forrása az oktatás és a végzettség. Mint a legutóbbi OECD-adatok megerősítik, nálunk extrém különbség van az alacsony és a magasabb iskolai végzettségűek kereseti kilátásai között. Idetartozik a magasabb végzettségűek kiszorító hatása, akik ugyanis az elmúlt másfél évtizedben sokkal többen lettek. A középfokú végzettséggel nem rendelkezők kiszorulnak a munkapiacról vagy akár a társadalomból is.

A helyzetet a kormány – szokása szerint a lovon fordítva ülve – úgy próbálja orvosolni, hogy lezárja az egyetemre vezető utakat és a szakképzésre koncentrál. Mégpedig úgy, hogy az alapkészségeket, vagyis éppen a munkapiaci alkalmazkodóképességet szolgáló tudást vonja ki a szakképzési rendszerből. Ettől biztosan nem javul majd a foglalkoztathatóság, nem enyhül a munkaerőhiány, valamint a termelékenység és a hozzáadott érték sem lesz magasabb.”