Kis európai médiaszabadság

„Most, hogy lassan nem akad filmstúdió a fejlett világban, amely ne rendelkezne sokszínűségi szabályzattal, biztosítandó a nembináris afroamerikai akhilleuszok vagy éppenséggel a jólelkű meleg muszlim supermanek megfelelő arányú szerepeltetését és ezáltal az emberek, valamint az életformák bámulatos sokféleségének bemutatását, a marginális nézettségű C8 francia kereskedelmi tévéadó gondolt egyet, és műsorra tűzte az Unplanned című amerikai filmet. Amely film ugye a Planned Parenthood egyik korábbi alkalmazottjáról szól, aki a szervezeten belüli ranglétra végigjárását, illetve két saját abortuszt követően kiábrándul és életvédő aktivista lesz, immár családanyaként. Azaz a sokszínűségi szabályzatoknak megfelelően szerepel a filmben egy erős nő, egy ritkán bemutatott nézőpont, egy sokakat érintő, de tabuként kezelt társadalmi probléma – minden, ami progresszívék szívének oly kedves lenne. Már ha nem az lenne a film üzenete, ami.

A 67 milliós, többségében keresztény Franciaországban mindösszesen 304 ezer néző tekintette meg a játékfilmet – ennyien döntöttek tehát úgy, szabad akaratukból, saját otthonukban, a négy fal között, hogy ők bizony kíváncsiak a történetre. Mindez maradéktalanul megfelelne a »választáspártiság« és »az én testem, az én döntésem« elvének: a franciáknak megadatott, hogy egy este válasszanak, akarnak-e abortuszellenes játékfilmet nézni a szemükkel vagy sem. Ha valaki nem akart, de véletlenül mégis becsúszott neki a képernyőjére a C8 csatorna, akkor bőven elég volt egyetlen gombot megnyomnia a távirányítón, és máris megszabadult tőle fájdalommentesen. Tehát nincs itt semmi látnivaló – vélhetnénk, már ha nem az lenne a film üzenete, ami. (...)

A gond azonban az, hogy amennyiben a felnőtt nők megengedhetetlen befolyásolásának minősül, ha egy kis kereskedelmi csatorna egyszeri alkalommal és megfelelő korhatár-besorolással műsorára tűz egy filmet az abortusz árnyoldaláról, amely filmet csak az lát, aki direkt figyeli a tévéműsort és a megfelelő időben odakapcsol, akkor miért olyan bizonyos, hogy nem minősül a gyerekek befolyásolásának, ha iskolai foglalkozások keretében vagy rajzfilmek formájában a homoszexualitás és a transzneműség rózsaszín, boldog világába kalauzolják el őket a felnőttek. Egy harmincéves, kifejlett nő gondolkodását képes lenne megváltoztatni egyetlen filmélmény, ezzel szemben egy tízéves, a testét épp furának érző kislány gondolataira egyáltalán, de tényleg semennyire nem hatna a sorozatos queerpropaganda? Különös.”

Kép forrása: YouTube