Drámák a Margit hídon: a pszichológus szerint az öngyilkossági kísérletek helyszínének sokszor üzenete van

A Margit híd a Lánchíd után a főváros második állandó hídja. 1872-től kezdtek az építéséhez és 1876 áprilisában adták át. Öngyilkosságokról – vagy ahogyan régebben nevezték, az életuntak tragikus cselekedeteiről – már a híd építése alatt is hírt adtak a lapok. 1875 szeptemberében például arról írtak, hogy ijesztő módon elszaporodtak az öngyilkossági kísérletek az épülő hídon: 

És nem volt vége a szomorú tudósításoknak. 1876-ban megírták az újságok, hogy Juhász Sándor cipész azért ugrott a Dunába a Margit hídról, mert nem tudta eltartani a családját. Egy évvel később Békény Nándor szabadságharcos honvédtiszt – aki a Nemzeti Színháznál volt jegyszedő –, búcsúlevelet is hagyott az ugrás előtt, melyben azt taglalta, hogy a rossz életkörülményeit már nem tűrheti tovább. A Margit hídhoz kapcsolódó tragédiákról Arany János, a híres író is értesült az újságokból. Arany idős korában sokat időzött a Margitsziget árnyas tölgyfái alatt. A híd gyászos történetét végül ő is papírra vetette, Híd-avatás címmel egy megrázó balladát írt. A komor hangulatú költeményben egy óra alatt számtalan, különböző lelki és anyagi problémával küzdő ember veti magát a Dunába az új Margit hídról.

A Margit híd sajnálatos módon az utóbbi napokban kétszer is bekerült a híradásokba. Először egy neves galériatulajdonos ugrott a hídról a Dunába (a holttestét később megtalálták a folyóban), majd egy balettművész kísérelt meg öngyilkosságot. A statisztikák szerint a „vízbe fulladás” ritka, súlyos módja az öngyilkossági kísérleteknek. Hal Melinda, klinikai szakpszichológus, az MCC tanuláskutató intézetének vezető kutatója úgy látja, 

Nemi különbségeket is látni, a drasztikus kísérletek vagy befejezett öngyilkosságok a férfiakra inkább jellemzőek. Ugyanakkor azt is elmondta, mindig van megoldás, csak időben fel kell ismerni, ha valakinek segítségre van szüksége. A személynek önmagában, a beszűkült mentális állapotból fakadóan, a reménytelenség érzésével erre nincsen rálátása.

A pszichológus szerint egy öngyilkosságra készülő embernél vannak előjelei a cselekménynek, de a környezete sokszor nem érzékeny a jelekre és hozzá kell tenni, hogy a legtöbben elkendőzik problémáikat, nagyon nehéz észrevenni, főként az atipikus jeleket. Gyakori, hogy valaki mosolyog, jókedvűnek tűnik és mégis mély fájdalommal készül véget vetni életének. 

„Sajnos nem jól figyelünk egymásra” 

„Nem kommunikálunk az érzelmekről, ha pedig tovább jut egy beszélgetés a kötelező hogy vagy?-nál, sokan abba a hiába esnek, hogy saját érzelmeiket vetítik ki a másikra, nem arra figyelnek, hogy a másik mit él át” – folytatta Hal Melinda. A klinikai szakpszichológus kihangsúlyozta, nagyon fontos, hogy ha a környezetünkben valakin azt érezzük, hogy segítségre szorul, ajánljunk kapaszkodót. A 116-123-as telefonszám éjjel-nappal hívható, ahol az anonimitás garantálása mellett nyújtanak segítséget a szakemberek. Ma már ráadásul arra is van lehetőség, hogy a segítségre szorulók chat-en (szintén anonim) kérjenek segítséget, hiszen az öngyilkossági kísérletek nagy részben megelőzhetők lennének, a legtöbb esetben ugyanis a traumát, depressziót átélő ember eltúlzott segélykérése torkollik az öngyilkossági kísérletbe. „Figyeljünk jobban a másikra!” – összegzett Hal Melinda.