Ha a kormány tényleg a törvények betartatására törekedne, nem csak L. Simonnak kellene mennie

„No de törvény szerint jár-e el például egy tankerületi igazgató, ha néhány órás polgári engedetlenséget elbocsátással szankcionál? Ezt még nem tudjuk, hiszen a kiemelkedő jelentőségű közigazgatási perek jelenleg is zajlanak, azt viszont tudjuk, hogy találomra, a bosszú – így a jogszerűtlenség – látszatát alig kerülve, következetlenül alkalmazták ezeket a szankciókat a tiltakozó – akkor még – közalkalmazottakkal szemben. Vagy jog szerint működik-e egy olyan tankerület, amelyik egy kormányrendeletre hivatkozva alapul véve kevesebb túlórapénzt fizet a tanároknak, mint amennyi járna nekik? Utóbbi esetben biztosak lehetünk abban, hogy nem. Tudunk-e mégis olyan tankerületi igazgatóról, aki a fent említett ügyek bármelyike miatt távozni kényszerült hivatalából?

Betartatta-e a törvényeket a hivatala alá rendelt végrehajtókkal Schadl György? A nyomozati iratok alapján jó okunk van azt gondolni, hogy nem. De ha még a bíróság fel is menti az egykori végrehajtóvezért – amit az eddig lezajlott tárgyalások alapján nehéz elképzelni –, akkor is jó, ha emlékszünk, hogy a Fidesz – L. Simonnal ellentétben – az utolsó utáni pillanatig ragaszkodott a végrehajtói kari elnöki székben tartásához, s ma sem elsősorban azért nem vezető már, mert a rá bízott intézmény visszaélésszerűen működhetett, hanem mert a hatalom egyszerűen elengedte a kezét.  

Betartatják-e a törvényeket azok a kormányhivatali vezetők, akiknek a törvénysértően, alkalmanként emberéleteket követelve működő akkumulátorgyárak felügyelése lenne a feladatuk? Bírságolni bírságolnak, igen, nevetséges összegekre. Néha be is zárnak egy-egy üzemet. De elérik-e ezzel, hogy törvényesen, biztonságosan termeljenek az érintett cégek? Aligha. Érdekli mindez azt az Energiaügyi Minisztériumot, amely alá groteszk módon a környezetvédelem feladatát is rendelte a kormány? Nem úgy tűnik.”

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt