Keleti, Magyarország, 2015. Ilyen nincs

„Az állam bármikor megtehetné, hogy megmozdítja nem kicsi alfelét végre, és lép, cselekszik, ahogy megtette a vörösiszap-katasztrófa idején, ahogy megtette a hitelkárosultakkal (figyelem, a 71 megfulladt menedékkérő Kovács Zoltán szerint ugyanúgy megtévesztett, megvezetett ember volt, mint a hitelkárosultak – hasonlítsuk csak össze a két embercsoport érdekében meghozott állami fáradozásokat). Nem teszi meg, pedig tudja, hogy a menekülthelyzet hónapokig, ha nem évekig ilyen lesz. Aki nem választó, az le van tojva – ez nem európai, keresztény, humánus politika, hanem embertelenség, szimpla és nettó szadizmus, a politikai alantasság kategóriája, amelynek elítélése nem pártpolitikai kérdés. Ennél jóval kevesebbekért mondtak már le miniszterek nálunk kissé felelősebb országokban.

De kit érdekelnek a miniszterek. A kormány az utóbbi négy napban hozott vagy nem hozott intézkedéseivel (és amire ma és holnap a készülnek a parlamentben törvénymódosítás címszóval) azt a bizalmi tőkét rombolta le, amit a magyarországi menekültügyi civilek, önkéntesek, segítők uszkve 10 hét alatt felépített saját zsebből, családtól, munkától, szabadságból elvett időből, hajnalban kelve, késő este dolgozva. Állami feladatokat átvéve Pécstől Vámosszabadiig, Ceglédtől Kiskunhalasig, Szegedtől Debrecenig. Bennünk eddig bízhattak a menedékkérők, akiknek nincs másuk, csak az információ – ez és ez segít, megbízhatunk benne, jó ember, az és az pedig nem. Mostantól elképzelhető, hogy a civilekben sem bíznak, mert ők jóhiszeműen a vonatra szállásra biztatták őket, letelepítették őket a tranzitban, bíztak abban, hogy az állam segíteni próbál.

De az állam csak magyarázkodik, dumál, felháborodik, bekéret – azt az egyet nem csinálja, amit bármilyen normális, egy kicsit is érző ember rögtön megcsinál, ha meglátja, mi a helyzet.

Nem segít.”