Amikor valaki meghal, fontos (lenne) elkülöníteni a személyét a közéleti munkásságától

„Amikor valaki meghal, nagyon fontos (lenne) elkülöníteni a személyét a közéleti munkásságától. Mielőtt Homonnay Gergelyről megemlékezem, leszögezem: nem ismertem személyesen, nem is akarok úgy tenni, mint a gyászlájkért kalapozók. Nem akarok együttérezni a szeretteivel (sőt, elég képmutatónak tartom, amikor valaki ilyen frázisokkal dobálózik, hogyan is tudna bárki együttérezni velük). Továbbá a halál ténye önmagában nem magasztosít senkit, nem változtat azon, amit életében elkövetett, ezért sosem hittem abban a babonában sem, hogy halottról jót vagy semmit.

Jelen nekrológ nem Homonnay Gergely személyének, hanem a közéleti munkásságának szól.

Homonnay Gergely propagandista volt. Ez persze még nem lenne akkora probléma, hiszen Horatius és Vergilius is azok voltak, sőt, az volt Heller Ágnes is, akitől ennek ellenére ezen az oldalon is tisztelettel vettünk búcsút. Valamennyiükről elmondható, hogy kimagasló tehetségükkel bűnös elnyomókat szolgáltak ki, de az is, hogy emellett maradandót alkottak. Munkásságukból az egyetemes emberi kultúra akkor is profitált, ha ez a bűneiket el nem törli.

Homonnay Gergelynek ilyen munkásságát viszont nem ismerjük. A mérlegnek arra a serpenyőjére, amire Heller Ágnes Bibliaelemzéseket és filozófiatörténeti okatatóanyagokat, de még Bayer Zsolt is kitűnő novellákat tett, Homonnay Gergely cicás fotókat.”

Nyitókép: Facebook